A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Ökopiaci áruk

random8.jpg

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Facebook

 

Bejelentkezés

„Igyekszem olyan tárgyakat az emberek kezébe adni, ami leváltja a műanyagot.” - Interjú Dezső Ildikó rongyművessel

 

Dezső Ildikó vecsési rongyműves az Ökopiac kezdete óta árusít a piacon. A természetes anyagok szerelmese, így nem is választhattunk volna más interjúalanyt a Föld Napja alkalmából meghirdetett Műanyagmentes világ c. kezdeményezésünkhöz. Ildikó szerint a kézzel szőtt vászonba beleivódik készítője lelke, mozdulatainak rezdülése, hangulatának változása. Ezeket az információkat a tárgyak hordozzák és átadják a portékák szemlélőinek.

Mióta árusít az Ökopiacon?

Elsőként csatlakoztunk a férjemmel, még akkor, amikor a piac a Frankel Leó utcában volt. Működött a bio textil szakosztály a Biokultúra Egyesület keretein belül. Történtek kísérletek a magyarországi bio len és kender termelésére, de aztán ezek kudarcot vallottak. A piac bővülése következményeként átköltöztünk a Marczibányi térre, majd a MOM Kulturális Központ udvarára.

Dezső Ildikó_levendulazsákMilyen portékákat árusít?
Az alap koncepció az, hogy natúr anyagból dolgozom. Felhasználom a régi gabonás zsákokat és házi vászon lepedőket, kézi szövésű konyhai kendőket. Új életet, új funkciót kapnak, beillesztem a mai kor emberének háztartásába, illetve ruhatárába. Készülnek tarisznyák, hátizsákok, kenyeres zsákok, gyógynövény zsákok stb. Van egy kis vegyszermentes levendula ültetvényem. Ezt a levendulát feldolgozom, ötvözöm a textillel és készül levendula baba, levendula táskácska, levendula papucs, szundi szemüveg stb. Ezek használati tárgyak, de dísztárgyként is megállják a helyüket.

Célom, hogy a biogazdák által megtermelt tiszta élelmiszer méltó módon legyen tárolva, szállítva.

Ezért készítek lenvászonból kenyérzsákot, lenből, kenderből, pamutból szatyrot, szárítmányoknak zsákocskákat. Igyekszem olyan anyagokat beszerezni, és olyan tárgyakat az emberek kezébe adni, ami leváltja a műanyagot. 

Maga készít mindent, saját kezűleg. Mennyire nehéz mesterség ez? 
Igen, mindent én készítek. Minden munka állandó átalakulás, fejlődés, nyitás a világ felé. Nagy ajándékot kaptam az élettől! Felnőtté válásommal nem fejeződött be a játék az életemben. Formálom az anyagot, de egyúttal hagyom érvényesülni. Szépség, funkció és harmónia egységben kell, hogy legyen.

1994-ben az országos Burda varróversenyen 3. helyezést értem el. 2004-ben Kézműves Remek címet nyertem. Több kiállítás és megjelenés kísérte utam.

Tagja vagyok a Fehérvári Kézműves Egyesületnek és a Magyar Kézműves Szövetségnek is.

A Mesterségek Ünnepén a Budai Várban is találkozhatunk. 

Mióta szívügye a műanyagmentes csomagolás?
A  természetes anyag mindig az életem része volt. Részben erdélyi származású vagyok. A nagyanyámtól örököltem azt az ősi tisztaságot, szemléletet, ami a természetesség felé fordított.

A  műanyag számomra nem anyag. Az egy halott dolog, ami sohasem forog vissza a természetbe. Egy kézzel szőtt vászon üzenetet hordoz. A maga tökéletlenségében tökéletes, emberi és melegséget sugároz. Ezt az emberek megérzik. Anyagismeret nélkül is ösztönösen nyúlnak az ilyen darabok után. 

A Biokultúra Ökopiac a Föld Napja alkalmából elindít egy kedvezményezést, amellyel a műanyagmentes világért küzd. Arra igyekszik ösztönözni a vevőket, hogy hozzanak magukkal otthonról textil táskát, gurulós bevásárlókocsit, kosarat a vásárláshoz, vagy vásároljanak sokszor használható textil bevásárlószatyrokat. Mit gondol erről az ökopiaci törekvésről? 

Természetesen nagyon örültem neki, amikor hallottam róla. Mindig is csináltam szatyrokat ilyen célból, és örülök, hogy most figyelmet kap. Egy taxisofőr ismerősöm vett tőlem egyszer egy textiltáskát, azóta azzal jár a piacra, ennek már több, mint 5 éve. Időnként bedobja a mosógépbe és kimossa, de ennyi. Az én munkám ezért „hálátlan”, mert a zöldséget megeszik, következő héten jönnek az újért. Az én vásárlóim 5-10 év múlva bukkannak fel újra, és mondják, hogy jaj, az a táska még mindig milyen jó, amit nálam vettek. 

Régen a fiúk a nagyapjuk tarisznyáját megörökölték. Olyan patinás, tartós darab volt, hogy generációkon keresztül használták. Most már senki nem örököl tarisznyát. Műanyag táskákat vesznek, ami hamar a szemétbe kerül. Jó lenne visszacsempészni a tartós, természetes és környezetkímélő használati tárgyakat a hétköznapjainkba, ezért örültem ennek a kezdeményezésnek.
Az ökopiaci standunk (a piac végében, a boros stand közelében található) most hétvégén, a Föld Napján is várja a műanyag zacskókról tartós textil szatyrokra váltani kívánó közönséget!  

 

Köszönjük a beszélgetést!