A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Ökopiaci áruk

random9.jpg

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Facebook

 

Bejelentkezés

„Az nem megy, hogy legyen vegyszermentes zöldség, és lógjon a standon a nejlonzacskó” – interjú Molnár Gabriellával.

Most szombaton, június 2-án, az Európai Fenntarthatósági Hét alkalmából vásárlói tudatosságot növelő eseményt tartunk a Biokultúra Ökopiacon. A rendezvény része, hogy alternatívát kínálunk a vásárlóknak a műanyag zacskók használatának kiváltására. A Zsámboki Biokert standján árusító Molnár Gabriellát bizonyára sokan ismerik, de talán nem mindenki tudja, hogy 22 éve végez komoly környezetvédelmi tevékenységet „a törődő világ” nevű kezdeményezésével.

A Zsámboki Biokert oszlopos tagja, és "a törődő világ" ötletgazdája is. Miről szól ez a kezdeményezés? Jól sejtem, hogy hulladék-újrahasznosításról, pazarlásmentességről? 

Igen, remélem, hogy már a neve is árulkodó. A Föld erőforrásai végesek. Törődnünk kell azzal, hogyan hat a mi életünk másokéra, mert különben valamennyiünk lehetőségei darabokra törnek szét. Igen, hulladékhasznosításról szól a kezdeményezésem, és csak semmi pazarlás! Alapvetően mértékletesség, együttműködés, tisztelet, megértés, megfontoltság, és még sok minden más tartozik ide. 

Ez egy egyszemélyes mikrovállalkozás? Mikor jött létre? 

Bár sokféleképpen együttműködöm másokkal, de igen, jogilag, gazdaságilag egyszemélyes mikrovállalkozás. 1996-ban jegyeztettem be. 

Hogy jött az ötlet, mi motiválta az elindításában? 

Tanult szakmáim szerint többek között közgazdász, gazdasági újságíró lettem, akkoriban a közgazdasági egyetemen dolgoztam. Volt diáktársaim közül jó sokan addigra már bankokban, multik igazgatótanácsaiban ültek, és a privatizációt hajtották. Mintegy 15 évvel voltunk a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap érkezése, 5-tel a Vörös Hadsereg távozása után, az illúziók kora lejárt: a politikai szabadság addigra a neoliberális kapitalizmussal párosult. Nálunk munkahelyek, otthonok, remények vesztek el, de ex-Jugoszláviában 5 éve háború folyt már. Afféle „pokolba már a szép szavakkal” korszak volt az is. Nekem többek között a háborús túlélőkkel való munka, az Ökopiac, a varrás, a kötés tűnt megfelelőválaszlépésnek, a korábbi munkáim mellé. 

Mi a filozófiája? 

A mi 21. századi életkörülményeink nem csak azt jelentik, hogy ökopiaci vásárlóink „haza-képtelefonozhatnak”, melyik cipót óhajtja a család reggelire. Hanem azt is, hogy térben és időben leomlik a távolság tetteinknek az örömei és a hatásai között. A következmények éppúgy házhoz jönnek, mint a bevásárlás. Komoly kétségek manapság már nem lehetnek életmód és éghajlatváltozás, világgazdasági rend és háborúk, tömegtermelés és fajpusztulás, vízhiány, éhínség és elvándorlás között.

Fontos törődni hát közös dolgainkkal, enyhíteni a szenvedést, ahol csak lehet.

Az nem megy, hogy legyen vegyszermentes zöldség, és lógjon az ökopiaci standon a nejlonzacskó. Ráadásul korlátlan mennyiségben és ingyen. Nem azért nem megy, mert ne tudnánk lemenni a sarki műanyagosba, és nem tudnánk kigazdálkodni vagy az árainkba beleépíteni a nejlonzacskó „árát”. Hanem - többek között - azért nem megy, mert bár még nem mindenhol látszik, de aki törődik a világ dolgaival, tudja, hogy a korábban kidobott nejlonzacskók már végigértek a táplálékláncon. Ami nem fullad meg és nem válik terméketlenné a megevett nejlontól, az a több száz éves lebomlás útján keletkező mikroplasztikkal nem tud mit kezdeni. Ma már a mikroplasztik benne van a halakban, a madarakban, a legmélyebb tengeri árokban és a Himalája tetején, a tengeri sóban, az ivóvíz-forrásokban, a saját testünkben, és úgy látszik, átjut a sejthatárokon is. És ne gondolja bárki, hogy ez ellen majd a vetésforgó vagy a csalánlé permetezése megvédi a kertjeinket, azaz az ő élelmiszerét. Erre nem válasz az, hogy akkor a kedves vásárló saját nejlonzacskó-gurigával a hóna alatt érkezik az Ökopiacra. Több mint tíz éve nem adunk nejlonzacskót. Van, aki méltatlankodik, és vásárlókat veszítünk miatta. Európában évi 3,4 millió tonna egyszer használatos műanyag megy a szemétbe. A Föld nem tűri tovább ezt a bánásmódot. Ezen csak együtt tudunk változtatni. 

Mit kínál a nejlonzacskók helyett a környezettudatosság jegyében az ökopiaci vásárlóinak? 

Bevásárlószatyrokat, zöldségzsákokat, ezek összehúzósak, cipzárasak vagy fülesek. Füles, cipzáras kenyérzsákokat, péksüteményzsákokat régi, kézzel szövött vászonból, és újabb anyagokból. Apróbb zacskókat, amikbe mondjuk kimérős diót vagy babot lehet tenni. Ezekből nem kell kipakolni otthon, felakaszthatók a spájzban, vagy betehetők a hűtőbe. Nyers zöldséget a mélyhűtőbe is lehet textilzsákban tenni. Alacsony cipzáras zacskókat is csinálok, amikben tárolható, szállítható például nagy kés vagy fakanál. Ezekben a kisebb-nagyobb zacskókban, zsákokban nemcsak zöldséget lehet tárolni, hanem például könyvet, cipőt, ékszert, iratot, kulcsot, dughagymát, vizes fürdőruhát, szinte bármit. Kimoshatók, a többségük vasalással fertőtleníthető is. Ha megsérülnek, kisebb zacskó varrható belőlük, ha teljesen tönkremennek, a cipzár még újrahasznosítható, és a zsák egyszer még talán használható szemetesnek, virágültető zsáknak, esetleg komposztálható vagy elégethető.  

Mi minden készül még táskákon kívül? 

Télire maradék fonalból kesztyűket kötök. Ajándékok, egyéb tárgyak nem eldobandó csomagolására díszesebb, de többnyire kevésbé tűrőképes anyagokból cipzáras zacskókat varrok. Vízlepergetős anyagból biciklikosárba tehető zsákokat. Néha vastag telefontokokat, meg pénztárcákat, tolltartókat. Párnahuzatokat, a téli ünnepekre ajtódíszeket.
Külön történet a birkatartás, a gyapjúipar. Nemrég készült bizonyítékok alapján a birkatartás és a kecsketartás egy része állatkínzással terhelt, a gyapjúiparról pedig régóta tudjuk, hogy nagyon környezetszennyező, vízpazarló. Sérült, hibás gyapjúholmiból takarókat varrok, ezek jó lelkiismerettel használhatók. 

Milyen anyagokat használ? 

Elhiszem az adatokat, amiket látok. Például, hogy az Európai Unióban évente mintegy 16 millió tonna textilt tekint hulladéknak a textilipar, ennek jó része gödrökbe kerül, kisebb részét elégetik, csekély hányadát kémiailag újrahasznosítják, vagy szállá alakítják. Új ruházatból az USA-ban mintegy évi 40 kg fogy fejenként, az EU-ban mintegy 5,7 millió tonna, s a kidobott mennyiségnek csupán 15-20 %-át gyűjtik külön újrahasznosításra. Ezek számomra döbbenetes adatok.
Évente mintegy 50 kg-nyi, hulladéknak tekintett textilt, gyapjút, fonalat, bőrt alakítok használható holmikká. Szinte bármit, amit a varrógép, a kézi varrótű, a kötőtű elbír. Alapszabály, hogy ami javítható, az ruházat marad. Ha eladom, akkor az árát itteni hajléktalan embertársaink élelmére költöm, vagy Afrikába kerül. Vagy eladományozom a megjavított ruhákat, egy ökopiaci kolléga viszi őket egy kis faluba, és a zsámboki kollégáink is visznek belőle. A saját háztartásomban minden textilt újraalakítok, nem termelek efféle hulladékot. Az ismerősök is rám teszik a kidobandó holmijukat. Egy textilbolt bezárt, nyugdíjba mentek a tulajdonosai, és a gyártóktól bemutatásra kapott kicsi textilmintákkal nem tudtak mit kezdeni. Egy ismerősöm megmentette a készletet, tolltartókat varrtam belőlük. Amikor pár éve a Sziget Fesztiválról az ott elhagyott sátrak civilszervezetekhez kerültek, és menekültek laktak bennük, a távozásukkal sok sátor hozzám került, szatyrokat varrtam belőlük. Az egyik Benelux-államban a Görögországban partra mosott mentőmellényekből varrnak laptop-táskákat, ezt hasonló kezdeményezésnek tekintem. Újabban egy irodából elhozom a kiürült kilós kávészacskókat, azok teljesen vízállóak, cipzárt varrok rájuk, így kovászos uborkát vagy szottyos barackot is lehet bennük tartani. Egy csomagolásmentes boltból a nagy rizseszsákokat, az Ökopiacról a krumplis és hagymás hálókat hozom el, és azokból is szatyrokat varrok. Egyszer rám talált egy halom nyakkendő, egyenként elég csúnyák voltak, de mozaikot fontam belőlük, és ridikülnek megvarrtam őket. Úgy látom, a mai fiatalok ismét igyekeznek megtanulni kötni, horgolni, hímezni, de legalább egy nemzedék kimaradt: a nagymamáink kézimunkáival a szüleink háztartásai nem büszkélkedtek, sokat találok kidobásra ítélve, ezeket is igyekszem beépíteni, tisztelve a tudást és a rengeteg munkát, ami bennük van. 

Mivel készül a június 2-ai Európai Fenntarthatósági Hét ökopiaci eseményére?  

Mivel a fő cél a nejlonzacskók fokozatos, de mihamarabbi kiszorítása a piacról, elsősorban zöldségzsákokat és bevásárlószatyrokat hozok majd. De igyekszem apró ízelítőt mutatni a sokféle egyéb célra varrt zacskókból, zsákokból is. A Zsámboki Biokert standja mellett a rendezvény után továbbra is lehet tőlem újrahasznosított anyagokból készült holmikat vásárolni. Kíváncsi vagyok a fogadtatásra, és remélem a rendezvény tartós sikerét. 

Köszönjük a beszélgetést, és sok sikert kívánunk ehhez a szép és hasznos munkához!