A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Bejelentkezés

A biokert alapja: a profi komposzt

A biokert alapja: profi komposzt

Rengeteg információ kering különböző fórumokon a komposztálással kapcsolatban, de vajon hányan alkalmazták már a gyakorlatban azt a módszert, hogy a megmaradt fa nyesedéket, építkezésből hátramaradt fa anyagot, kivágott öreg fákat komposztálják? Holott fahulladékból kiváló komposzt nyerhető ilyen módon. Egy kipróbált eljárás alapján bemutatom, hogyan lehet a fából értékes humuszt előállítani, mindezzel elősegítve az ökológia körforgást.

A Balaton-felvidéken levő hétvégi házunk felújítása után rengeteg olyan faanyag megmaradt (léc, palló, deszka), amit már nem tudtunk hasznosítani. Csak nyáron lakunk ott, így az eltüzelés nem jöhetett szóba. A házhoz tartozik egy kert, amiben a családnak szükséges zöldségeket, gyümölcsöket vegyszermentes bio-módszerekkel termeljük meg. Mivel a környéken a termőtalajok minősége meglehetősen gyenge, és ez nálunk sincs másként – a szőlőn és mandulán kívül túl sok növény nem kedveli –, lassan 2 évtizede módszeresen dolgozunk a kertünk talajának feljavításán. A lágy szárú növényeket már korábban is rendszeresen komposztáltuk. Nagyon jó minőségű ágkomposztot is készítettünk a gyümölcsfák metszése során évről-évre képződő nyesedékből, de fahulladék részére nem volt komposztálónk.

Fontos tudni, hogy a fát nem ajánlott a lágy szárú növények komposztálójába belekeverni, ugyanis más a lebomlási ideje és más élő szervezetek vesznek részt a fa lebontásában, mint a lágy szárúéban.

Az építkezés végeztével eldöntöttük: a megmaradt fa hulladéknak építünk egy fa komposztálót. Ehhez a hosszú pallók pont ideálisak voltak. A többi faanyagot feldaraboltuk körülbelül 20 cm hosszú darabkákra, és behordtuk a tárolóba. Ez négy éve történt.

Fontos, hogy mind a behordott faanyag, mind a komposztáló váza mindenféle konzerváló szertől, és építési anyag maradványtól mentes legyen. Egyrészt azért, hogy a fa le tudjon bomlani, másrészt ne kerülhessen vegyszerszármazék a humuszunkba, amelyet később a kertben fogunk felhasználni.

Ami még nagyon fontos: az anyag felaprítása. Ugyanis ezzel megnöveljük azt a felületet, ami a korhasztó mechanizmusok rendelkezésére áll, illetve a kis darabokat egyszerűbb is átnedvesíteni locsolással, amire szinté szükség van. Mi elkövettük azt a hibát, hogy a feldarabolt széles deszkákat nem hasogattuk fel kisebbre így az eredmény ezúttal nem lett teljesen tökéletes.

Idén, egy langyos januári napon megbontottuk a 4 éve érő komposztot. Az alábbi fotókon látható milyen állapotú lett ennyi idő után. A korhadás nem ment végbe tökéletesen, mivel nem figyeltünk arra, hogy a nyári forró időszakban is rendszeresen nedvesen tartsuk. Látható, hogy a humuszból még sok félig vagy alig lebomlott fadarab került elő.

Ahhoz, hogy a humuszunkat kinyerjük, 1x1 cm rácsosztású rostát használtunk. A kirostált gyönyörű sötétbarna humuszt idén tavasszal felhasználjuk a zöldségek palántálásához.

A rosta aljára került kisebb fadarabokat külön gyűjtöttük. Ez nagyszerű lesz majd ún. starter anyagként (az újonnan készítendő komposztba visszakerülve, segít majd a bomlási folyamatok megindításában).

Bizony nem számítottunk arra, hogy 4 év után még ennyi épen maradt fa kerül elő. Az újra építésnél erre már jobban figyelünk, mindent össze fogunk aprítani! Ahhoz hogy a behordott fa korhadásnak induljon pár alapszabályt érdemes betartani.

1. A fakomposztnak nem szabad kiszáradnia. Ezért csak olyan magasra építsük, hogy az eső teljes mélységében, egészen a talajig át tudja nedvesíteni. Ez 60-80 cm induló magasságot jelent, ami pár hónap alatt jelentősen összeesik. Ha ennél magasabb a komposzt, akkor rendszeresen locsolni kell és nem csak a nyári melegben. Már építés közben is locsoljuk az egyes rétegeket, hogy a fa minél több vizet szívjon magába!

2. A tároló alját ne fedjük le semmivel. Ha van kész humuszunk, terítsük szét a tároló alján, ugyanis ebben megtalálhatók azok a mikroorganizmusok (szabad szemmel nem látható élőlények, gombák) melyek képesek lebontani a szerves anyagot (starter). Amennyiben nem rendelkezünk humusszal, kicsit lazítsuk meg a talajt, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen vele a fa. Építés előtt alaposan locsoljuk be az altalajt. Mi ugyanazon a helyen folytatjuk a komposztálást, ezzel segítve elő, hogy a komposztáló alján levő mikroorganizmusok újra munkának tudjanak látni.

3. A rendelkezésre álló faanyagot 1-2 cm keresztmetszetű darabokra vágjuk fel. Ez az a munka, amit nem érdemes megspórolni, ugyanis évekkel gyorsítható meg a komposztálódás sebessége. Ettől azt reméljük, hogy az említett 4 évről a harmadával tudjuk csökkenti a korhadási időt*.

Miután a teljes megbontott komposztunkat lerostáltuk, módszeresen kiszedtük a nagyobb darabokat és felaprítottuk, elkezdtük rétegezni az anyagot. A finomabb földes rétegre került a felaprított fa, majd újra a a félig kész darabos humusz, közben folyamatos locsolás. A tárolónk így lassan újra megtelt.

Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon megéri-e a vesződséget, hogy saját készítésű humuszunk legyen, hisz nem csak rengeteg időt, de kemény munkát is jelent mindez.

A válaszom egyértelműen: igen. A fahulladék, fanyesedék elégetésével nem szennyezzük a környezetet, bepillantást nyerünk a természet folyamatainak bonyolult körforgásába, ráadásul eközben kint vagyunk a szabadban. Mire az általunk gondozott növényeken látjuk majd, hogy kicsattannak az egészségtől, és szüretelhetjük a gyönyörű, érett, zamatos terméseiket, már nem is gondolunk arra, hogy mennyit dolgoztunk ezért.

 

*Várható lebomlási idők:
Ágnyesedék komposztaprítóval aprítva: 1 év
Ágnyesedék baltával aprítva: 2-3 év
Vegyes fahulladék (lécek, deszkák) felaprítva: 3-4 év

 

Forrás: agraroldal.hu

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges.