A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Keres-kínál

Olasz cég bio almát keres megvételre. 

Érdeklődni lehet:
Lisa Betarello
lisa.bettarello@capuzzo.com
http://www.capuzzo.com
 +39 0442 469090

Bejelentkezés

A tavasz első zöldségei

Hónapos retek

A hónapos retek egyéves növény. Miután kifejlesztette gumóját, rövidesen magszára nő, amelyen magokat érlel, majd elpusztul. Tenyészideje rövid, mindössze 55-60 nap.

Ősszel felásott, tavasszal fellazított porhanyós földbe vessük, 0,5-1 cm mélyre, a sorokat 10-15 cm távolságra. Közvetlen tápanyag utánpótlást nem igényel, legjobb az előző évben trágyázott föld.

A földibolhák jelentős kárt tehetnek már a kibúvó sziklevelekben is. Ha a retek sorok közé salátát is vetünk, némiképp visszaszoríthatjuk a támadást. A belocsolt, még nedves növényekre szórt fahamu szintén segíthet. Arra azért vigyázzunk, hogy túlságosan ne lúgosítsuk el talajunkat!

Szükség szerint egyeljünk 3-6 cm tőtávolságra, hogy megfelelő hely legyen a megvastagodott szár kifejlesztéséhez. A retek a rendszeres, kis adagú öntözést hálálja meg. Ha hirtelen  vizet kap, a lombját fejleszti, később pedig kireped. Ha nagy a szárazság, vontatott a fejlődése, így csípős és pudvás lesz. Szedését akkor kezdhetjük, amikor a megvastagodott szár átmérője 2 cm.

A retek hosszúnappalos növény, ami azt jelenti, hogy a nappalok hosszabbodása a magszár fejlődősét, a maghozást segíti, így leginkább kora tavasszal vagy nyár végén, ősz elején tudjuk a hónapos retket termeszteni.

C-vitamin tartalma akkor igazán számottevő, ha szabadföldön termesztjük.

ŸTépősaláta

A tépősaláta régebb óta ismert, mint a fejes saláta. Leginkább azokban az európai országokban terjedt el, ahol a fejes saláta termesztése a korai meleg miatt nehéz.

A tépősaláta legnagyobb értéke, hogy levélzete magszár képzés után is fogyasztható, nem lesz túl rostos és keserű. További előnye, hogy rövid tenyészideje miatt a vetésforgókba könnyen beilleszthető, ezért kiváló elő-, ill. utónövény.
Táplálkozási értéke megegyezik a fejes salátáéval, elsősorban magas ásványisó-tartalma miatt ajánlható a fogyasztása. Íze talán még kellemesebb is, mint a fejes salátáé, keseredésre nem hajlamos. Színe, és a levelek alakja változatos.

Egyik típusa sűrű, tömött levélrozettát alkot, tőlevelei nem borulnak össze. Levelei fodrosak, csipkés szélűek. Egyszeri vágással szedhető.

 A másik típus, amit valódi tépősalátának neveznek, nem képez fejet, de folyamatosan új leveleket hoz, melyek egyenként szedhetők. Jelentősége abban van, hogy a leveleket magszárba indulás után is lehet szedni és a magszáron fejlődő levelek nem keserednek meg.

A tépősaláta nem kifejezetten melegigényes, de a nyári meleget más salátafélékhez képest jobban elviseli. Fényigénye nagy, a félárnyékot, köztes termesztést nem tűri. A hosszú nappalok hatására 40—80 cm magas magszárat fejleszt, ezen hozza szedésre alkalmas leveleit. A levelek íze, konzisztenciája az intenzív megvilágítás és a hosszú nappalok hatására nem változik, fogyasztható marad.

A tépősalátát legkorábban február végén vethetjük, ha az idő engedi. A magokat vethetjük helyre, de palántázhatjuk is.  Gyors fejlődése lehetővé teszi, hogy a vetéstől számított hatodik héten már kifejlett leveleit szedjük.
Egészen nyár közepéig vethetjük szakaszosan, hogy mindig legyen friss salátánk.

A tépősalátanem tartozik a nagy vízigényű növények közé. A vízfelhasználása a tenyészidő folyamán változik, a lombozat növekedésével egyre több vizet párologtat el és épít be szervezetébe. A talaj szerkezetével szemben, mint a többi levélzöldségféle, kevésbé igényes, azonban a cserepesedésre hajlamos talajon az apró magvak elfeküdhetnek, vontatottan kelnek. A salátafélékről általában elmondható. hogy közvetlen tápanyag utánpótlást nem igényelnek. Lehetőség szerint kerüljenek előző évben trágyázott földbe.

Fejes saláta

Ha fejes salátát szeretnénk, a palántát előnevelhetjük, de a magokat helyre is vethetjük.

A fajtát jól válasszuk meg, nem mindegy, hogy mikor melyik fajtát vetjük. Vannak kifejezetten korai hajtatásra szánt fajták, de vannak olyanok is, amelyek később mennek magszárba. Ezek a nyári fajták, és ne feledkezzünk meg az áttelelő fajtákról sem, tulajdonképpen ezekből lehet legkorábban tavaszi zöld eledel.

Valamennyi termesztési időszaknak megvan a speciális igénye. A hajtatási fajtákkal szembeni követelmény, hogy gyenge megvilágításban is fejet képezzenek, míg a szabadföldi fajtáknál, hogy hosszú nappalos körülmények között későn menjenek magszárba. A fajták felcserélése a termesztés sikerét veszélyeztetheti, mivel a szabadföldi (nyári) fajták a hajtatásban (rövid nappalos körülmények között) nem fejesednek be, a hajtató fajták pedig nyáron (hosszú nappalos körülmények között) magszárba mennek.

Szabadföldi termesztésekor először a retekkel együtt vethetjük, lehetőleg szélcsendben, hogy a könnyű magokat ne fújja el a szél. A kikelt 3-4 leveles növényeket egyeljük ki, hogy 15-20 cm távolságra legyenek egymástól. Később még egy egyelést iktassunk be, ekkor beállítjuk a 30 cm-es végleges tőtávolságot; minden második növényt húzzunk ki.

A fejessaláta fényigénye nagy, ezért ne kerüljön félárnyékos, árnyékos helyre.  A páratartalomra érzékeny; az ideális az, ha a páratartalom 70% körüli. Ilyenkor fejlődik a legegyenletesebben. 

A salátát a zeller és a petrezselyem kivételével bármelyik növény előtt után vagy mellé vethetjük.

Czellerné Daróczi Éva

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges.