A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Bejelentkezés

Interjú a XXXII. Biokultúra Tudományos Nap díjazottjaival

Az idei Biokultúra Tudományos Napon 4 díjat adtunk át:
az Év Bioterméke Szakmai és Közönség díját, valamint
az Év Biogazdája és Év Biogazdasága díjakat.

A díjazottakkal készült interjúkat alább olvashatják. 

 


Az Év biogazdája:
Gyöngyösi Sándor

Gyöngyösi Sándor munkáját ismerte el idén a Magyar Biokultúra Szövetség által odaítélt rangos szakmai díj, ennek apropóján beszélgettünk a ganoderma gyógygombáiról elhíresült fülöpjakabi biogazdával. 

Gratulálunk Sándor! Számított erre a díjra?
Nem számítottam. Meglepődtem, amikor felhívtak néhány nappal ezelőtt, hogy idén engem díjaznak.

Ön szerint miért épp Ön kapta, munkája melyik részét díjazták ezzel?
23 éve biogazdaként dolgozom, szerintem az utóbbi tizenvalahány év fejlesztései azok, amik most beértek. Mindez nem a saját ötletem volt. Amikor kijött hozzám az első bioellenőr, név szerint Miklay Gábor, azt mondta: Sanyikám, akkor csinálnád jól a dolgokat, ha az alaptermékből, amit megtermelsz, készítenél egy végterméket. Ez valósult meg tizenhat év alatt, ez lett a végtermékünk amit megtermelünk, feldolgozzuk és mi magunk is értékesítünk. Ehhez egy saját termékarculatot, egy brandet építettünk. Szerintem ezt díjazták, és azt a munkát, amit a biotársadalomban végzek. Sokszor tartok előadást és azokon mindig népszerűsítem a biot. Azt gondolom, hogy ezek mind benne vannak a most kapott díjban.

Mit jelent Önnek ez a díj?
Sok díjat kaptam már, de ez a legnagyobb, a szakma elismerése. Amikor az ember szívvel-lélekkel végzi a feladatát, és ezt elismerik, ez a legnagyobb dolog. Megerősít abban ,hogy jó úton járok!

Bemutatná néhány mondatban a pályáját?
1991 óta gombákkal foglalkozom. Nem ez volt a főállásom, másodállásban végeztem. Majd jött egy válságidőszak 2006-ban, amikor a vállalkozás csődbe ment, engem pedig menesztettek. Akkor kezdtem komolyan foglalkozni azzal, hogy a budapesti Ökopiacra feljárjak. A piacon találkoztam egy kedves vevővel, aki arra ösztönzött, hogy gyógygombát termeljek. Tulajdonképpen innen kezdődött a karrier és a lehetőségek. Elindult a pecsétviaszgomba, latin nevén a Ganoderma lucinuma termesztése. A mai napig ez a húzó gombánk. Ettől gyökeresen megváltozott az életünk a feleségemmel együtt, hiszen most már családi gazdaságként dolgozunk. Úgy érzem, ez az elismerés nem csak nekem szól, a családomnak is, akik mellettem állnak, főleg a feleségemnek, aki mindig támogat. Azt szoktam mondani, hogy én megtermelem a gombákat, fejlesztek, kutatok, a feleségem pedig felöltözteti a terméket. Úgy kezeli, mint a saját gyermekét. A feldolgozott termékeknél ő készíti az arculatot, amit együtt hagyunk jóvá, de az ő munkája, hogy a termék külsőségeiben is piacképessé váljon. Tehát úgy érzem, ez az elismerés közös!

Mi mindent készítenek gombából? Ugye nem csak frissen vásárolható Önöknél, amit hazavisz az ember és főz belőle egy levest, vagy pörköltet, hanem árusítanak a gombás szaloncukortól a gombás teakeverékig mindent?
Van olyan gombánk is, amit friss étkezési gombaként kínálunk, elmondhatjuk róla, hogy biotermesztésből származik, hiszen gombák esetében ez különösen fontos. A másik irányvonal pedig azoknak készül, akik egészségesen szeretnének élni, vagy már olyan az állapotuk, hogy gyógyszeres terápiára járnak. Nekik készülnek a különböző gyógygombákból a gombaporok és gombateák, amelyekkel kiegészíthetik a kezelésüket.

Sokan kávéznak, de gondjuk van vele, például fáj a gyomruk tőle, de az életmódjuk miatt nem tudnak lemondani róla. Ők a kávéba keverik a gyógygombáinkat. Emellett készülnek kozmetikumok is belőlük, így a bőrre gyakorolt pozitív hatásuk tud érvényesülni. Egy kedves ismerősöm találóan megjegyezte, hogy ha a mai kozmetikumokat megennénk, kevesebbet ártanának, mint azzal, hogy a bőrünkre kenjük őket. Mert a máj tud méregteleníteni, a bőrön keresztül viszont a keringésbe jut a méreganyag. Dr. Gyovai Violával együtt mi magunk is azért fejlesztettük ezeket a bio termékeket, mert hiány volt belőlük a kozmetikumok piacán. További fejlesztéseink egyike, hogy csokoládéba keverjük a bio gyógygombát. Ez sem új a nap alatt, távol-keleti országokban sütibe sütik a gyerekeknek, hogy be tudják vinni a szervezetükbe. Ezért is igyekszünk olyan termékeket fejleszteni, amelyekkel egyszerű bejuttatni a szervezetbe egy kis nyalánkságban, pl. csokoládéban.

Milyen fejlesztéseken dolgozik most, mik a tervei?
Két irányvonalunk van most. Az egyik, hogy az üzemünket kinőttük, így azt fejlesztenünk kell. A másik, hogy elindult egy bio süngombás puffasztott kölesgolyó fejlesztés, ennek az alapjait még most tesszük le. Gyógyteákat is tesztelünk, a cukorbetegeknek szánt tea már kész van, nagyon pozitívak a visszajelzések, most készül az arculat, hamarosan ez is a piacon lesz. A jövő termékei tehát már készülnek.

Köszönjük a beszélgetést és még egyszer gratulálunk a díjhoz!



Az Év Biogazdasága:
Pendits Kft.

Wille-Baumkauff Márta, a Pendits Kft. Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa betegség miatt sajnos nem tudott jelen lenni a díjátadón, így gratulációnkat néhány nappal később, telefonon tudtuk átadni neki. A Pendits Szőlőbirtok a tokaji borvidék elsőként átállt bio birtoka volt 2008-ban, sőt, biodinamikus módszerrel gazdálkodnak. Az összes tokaji borfajtát, az aszútól a száraz furmintig termelik. Boraikat még Dél-Afrikában is fogyasztják.

Milyen érzés megkapni ezt a díjat?
Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, tekintve, hogy szívem ügyéről van szó, a Magyar Biokultúra Szövetségnek is tagjai vagyunk családilag. A magyar családi borászatok által alapított egyesület, a Vindependent elnöke vagyok. Két éve van egy Bio Szekciója is, amely a bio szőlészek és borászok érdekeit képviseli, tehát elkötelezett híve vagyok a mozgalomnak. Amikor a saját kollégáink választanak, az a legnagyobb elismerés számomra.

Mit gondol, miért az Önök biogazdasága nyert?
Nem tudom, mert bizonyára sok elkötelezett biogazdálkodó van az országban. Mi most már 15 éve így gazdálkodunk.

2011-ben az első Demeter tanúsított biodinamikus szőlészet-borászat lettünk, előtte egy ilyen birtok sem volt az országban, most is csak 3-4 létezik. Talán ezt a folyamatosságot és eltökéltséget díjazhatta a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., hiszen amikor átálltunk, mi voltunk Tokaj hegyalján az első biotanúsított szőlőbirtok. Olyan szerencsénk volt, hogy az első évben tudtunk aszút is szüretelni, amit nem minden évben lehet, úgyhogy nekünk egyedülállóan van biotanúsított aszúnk, ami számunkra nagy öröm.

2012-ben bekerültünk a Nicolas Joly, a biodinamikus gazdálkodás ikonikus alakjának egyesületébe, a Renaissance des Appellations-ba, ahova nehéz bejutni, mert, ha akár egyetlen tag is nemmel szavaz, akkor annak vétójoga van. Nagy öröm volt, hogy egyhangúlag úgy döntött a zsűri, hogy mi alkalmasak vagyunk és beléphettünk. Itt a borvidékünkön is igyekszünk tenni a biogazdálkodás népszerűsítéséért, már többször szerveztünk konferenciákat, ahova pl. dr. Roszík Pétert is meghívtuk, hogy elmondja, hogyan tudja egy birtok tanúsíttatni magát.

Tehát ez nálunk nem csak egy fellángolás. Azért mondom ezt, mert sajnos ismerek olyan borászokat és biztos ezután is lesznek olyanok, akik egy nehéz év után visszatértek a konvencionális növényvédelemhez, ami számomra fájdalmas. Ahogy egy gyereknél is előfordul, hogy megbetegszik, ilyen időszak a szőlőnél is van, egy-egy nehezebb év, de bizonyára ilyenkor a piaci érdekek felülírják a filozófiát. Nálunk nem írnák felül, mert ha valamiben hiszek, akkor nem ingázom ide-oda. Nem ítélek el senkit, mert egy nagy birtokon munkahelyek is múlnak ezen, mi családi szőlészként, a fiammal más helyzetben vagyunk. A gyerekeinket sem véletlenül írattuk 30 évvel ezelőtt Waldorf iskolába, a fiam biodinamikus birtokokon tanult, tehát ez alapvető filozófiánk.

Önök nincsenek jelen a budapesti Ökopiacon. Hol lehet megvásárolni a boraikat?
Sajnos nem tudjuk a piaci árusítást vállalni, Tokajról nekünk oda-vissza 500 km, és a biodinamikus gazdálkodás szabályai eleve nem olyanok, hogy a hétvége nekünk szünnap lenne. Annak örülnénk, ha találnánk olyan árust, aki beteszi a kínálatába. Viszonylag stabil vevőkörrel rendelkezünk, főleg Nyugat-Európában, de Brazíliába és Dél-Afrikába is szállítunk. Budapesten a Bio ABC-ben lehet kapni a borainkat, valamint több étteremben. Mivel családi birtok vagyunk, mindössze 10-15 ezer palack borunk van, tehát nem akkora mennyiség, hogy mindenhova eljussunk vele.

Gratulálunk a díjhoz és további minden jót kívánunk!

 


Az Év Bioterméke:
Bio tökmagolaj

A nemesvámosi Peiba Kft. bio tökmagolaja nyerte idén a szakma által odaítélt Év Bioterméke elismerést. A cég részéről Bésán János tulajdonos vette át a díjat, az átadó után pedig készséggel válaszolt kérdéseinkre.

Mit érzett, amikor megtudta, hogy a szakmai zsűri az Önök tökmagolaját választotta az Év Biotermékének?
Egy díj mindig jól esik az embernek, különösen megtisztelő volt, hogy a szakmai zsűri ítélte oda. Egy közönségdíjnak is megvan a nívója, de számunkra ez nagy megerősítést jelent, hogy a szakmából is elismerik az olajunkat. Ez nagyon nagy segítség a munkánkhoz.

Mi a titka a terméknek, ami meggyőzte a döntéshozókat?
Nehéz megítélni. Amikor neveztünk a pályázaton és beadtuk a termékünket egy kóstolásra, akkor arra gondoltunk, milyen nehéz lehet a zsűrinek, hogy különböző típusú termékeket összehasonlítson, pl. egy mandulatejet egy olajjal és egy pékáruval. Kíváncsian vártuk, mi sül ki belőle, de hittünk a termékünkben, nem véletlenül fordítottunk annyit a csomagolására és minden munkafázisra. Nem szoktunk titkot csinálni abból, hogy miért ilyen a mi olajunk: nagyon-nagyon lassan dolgozunk, nem a kihozatal a fontos, hanem az elkészült termék minősége.

Milyen múltja van a cégnek? Bemutatná pár mondatban azoknak, akik nem ismerik a Peiba Kft-t, hiszen Önök nincsenek jelen a budapesti Ökopiacon.
Az, hogy magyar címkével magyar tökmagolajunk van, az egy teljesen új vonal. Gyakorlatilag ennek a pályázatnak a hatására jött létre ez a hazai címkés termék. Olajat már régóta készítünk, de exportra.

1990-ben alakult a cégünk, édesanyám az egyik alapító tagja. Ő vegyész kutatómérnökként dolgozott, azonban a számára munkát adó intézet a rendszerváltáskor jogutód nélkül megszűnt. Egy osztrák úr már a 80-as évek közepétől biztatta anyut, hogy kezdje el a tökmag magyarországi termeltetését. Ahogy a rendszerváltás után ez lehetővé vált, megalakult a Peiba Kft., ami egy osztrák-magyar cég volt kezdetben. Ha úgy vesszük, pincevállalkozás volt, mert arra szolgált, hogy édesanyámnak a nyugdíjba vonulásáig valamilyen állása és bevétele legyen.

Sok mindennel bővült a tevékenység közben, az osztrák üzlettársunknak volt egy csomagolóüzeme és elkezdtük az ő termékeit behozni az országba. Akkor ismerkedtünk meg a különböző napraforgóolajakkal, repceolajjal, pálmaolajjal, illetve a tökmagolajjal is. Megkezdtük az ő termékei forgalmazását, éttermeknek, szállodáknak szállítottunk és közben a tökmagtermeltetésen volt a hangsúlyt. A kezdetben 40-50 ha területünk szépen növekedett.

A nagy váltás 1997-ben történt, akkor végeztem a főiskolán és az osztrák tulajdonosok más irányba szerettek volna elmenni. Leült a családi kupaktanács, én azt mondtam, hogy szívesen folytatnám a már megkezdett munkát, elég sok energiám volt már benne nekem is. Ekkor felvásároltuk az osztrák tulajdonostársak üzletrészeit, így ’97 óta vagyunk hazai, családi vállalkozás. Megtartottuk a tevékenységeket, termeltetjük a tökmagot, amit Ausztriában sajtoltattuk sokáig. 2010-ben határoztuk el, hogy saját olajsajtolót állítunk fel, ahogy megnőtt az igény a tökmagolaj iránt és egyre nagyobb teher volt kivinni a magokat Ausztriába és aztán kimenni a kész olajért. Így inkább helyben, Nemesvámoson szerettük volna megcsinálni. Felépítettük a sajtolót, az engedélyeztetés nagyon sokáig elhúzódott, de 2012-ben lecsorgott az első saját olajunk és onnantól kezdve saját olajunk van. A fő hangsúly az exporton volt, de szerettünk volna a hazai piacon is megjelenni. 2014-ben alkottuk meg a saját márkánkat és létrejött a Pepo Papa tökmagolaj.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve, fejlesztenek-e új terméket?
Folyamatosan. Korábban kereskedőcég voltunk, 2012 után viszont elmerültünk az élelmiszeriparban, sokat tanultunk. Most már előállítóként dolgozunk és sok új feladattal találkoztunk. ISO-nk, HACCP-nk nyilván van, de ezeket igyekszünk még jobban szigorítani, belső indíttatásból és az élelmiszerbiztonságra még nagyobb figyelmet fordítani. EU-s forrásból dolgozunk rajta, hogy a nemzetközi élelmiszerszabványt bevezessük, amely a minőségbiztosításról szól. A csomagolóanyagokat szeretnénk környezetbarátabbra cserélni… Kísérletezünk fémdobozzal, olyannal, ami le tud bomlani.

Új termékben is gondolkodunk, az egyik melléktermékünk a tökmagliszt, aminek zömét takarmányként értékesítjük, kisebb mértékben pékek, háziasszonyok vásárolják. A hulladékpazarlás foglalkoztat minket, ezért próbáljuk megmutatni, hogyan lehet ezeket emberi fogyasztásra alkalmassá tenni. Az Agrárminisztérium egyébként az OMÉK-on értékelte is ezt a törekvésünket egy díjjal. Ezen kívül csokoládéval bevont tökmagjaink is vannak, amelyeket Németországban készíttetünk, ezt is szeretnénk „hazahozni” és magunk készíteni. Beadtunk erre már egy pályázatot, bízom benne, hogy pozitív elbírálásban lesz részünk és egy év múlva már magyar ízesített tökmagjaink is lesznek. Ez azt is jelenti, hogy nagyobb ráhatásunk lehet az ízvilágra, így nem csak csokis, hanem a magyaros ízvilágnak megfelelően más fűszerezésű egészséges nassolnivalónk is lehet.

Az Év Bioterméke díj pedig, ami valóban nagyon jól esik, azt az utat is megnyitja, hogy ennek a terméknek megkeressük a hazai piacon a helyét.

Gratulálunk a díjhoz, és sok sikert kívánunk a terveik megvalósításához!



Az Év bioterméke Közönségdíjasa:
Zabodál Imre bio mandulateje

Az Év bioterméke díjat minden évben a közönség is odaítélheti az általa legjobban kedvelt nevezett terméknek. Egy kijelölt napon a Biokultúra Ökopiac egy szegletében lehetőségük van a vásárlóknak, nézelődőknek végigkóstolni a jelöltek portékáit és szavazni. A díjat idén Zabodál Imre bio mandulateje nyerte.

Kedves Imre, gratulálok a díjhoz! Mit gondol, mi az, ami miatt Ön kapta ezt az elismerést?
Köszönöm. A kedves feleségem biztos szépen mosolygott a kóstoltatásnál – viccelődik Imre.

Azért ennél biztos többről van szó.
Ez kétélű, mert a mandulatej nem a mi fejünkben született meg. Valamikor 20 évvel ezelőtt, amikor először az Ökopiacra jutottunk, akkor csak árultuk a mandulát bezacskózva, mellette 5 féle dzsemet. Aztán jöttek a vásárlók, hogy nem lehetne esetleg mandulavajat? És darált mandulát? Így próbáltunk ki újdonságokat, amelyeket a vevők kértek. Ezeket a termékötleteket aztán sikerült ilyen fokra fejleszteni, az az egy gond van, hogy a mandulatejet mi csak frissen tudjuk árusítani, nem tudjuk tetrabrick csomagolásba tenni, mert mi 12 dkg mandulát használunk 1 l mandulatejhez, ez a mennyiség megromlik, egy hét alatt akkor is fermentálódik, ha nem akarom. Maximum pasztörizálással lehet lassítani, blokkolni nem lehet.

Mit érzett, amikor megtudta, hogy Önt díjazták?
Köszönjük szépen, jól esik. Néhány napja hallottam a feleségemtől, őt hívták fel, mert neki van telefonja, nekem nincs. Beszélgettem a vásárlókkal azelőtt is, azóta is ez egy jó kis bizalom, ami köztünk van. De azért mi is megteszünk mindent a vásárlók felé, hogy bízhassanak bennünk. Nekem szívügyem a piac, ezért soha semmilyen alkalmazottat nem hozunk a piacra, az üzemben sem nagyon van, maximum 1-2 segítség, időszakosan, amikor nagy termés betakarítása zajlik rövid idő alatt. Én magam szeretek dolgozni. Nem azért hoztam létre a biogazdaságot, hogy átadjam másnak a munkát, én szeretem saját magam végezni. Amiért nekem tetszik a piac, hogy közvetlenül a vásárlóval tarthatom a kapcsolatot. Nekem azonnal mondja, hogy” Zabodál úr, ez nem olyan volt, mint a múltkor!” Pedig pont ugyanolyan volt, csak az ételtársítás nagyon fontos. Ahogy egy somelie által az egyik ebédhez ajánlott rosé sem feltétlenül passzol egy másik ételhez, előfordul, hogy két szeretett íz társításából nem jó sül ki.

A mandulatejet mivel ajánlja társítani?
Leginkább magába. Illetve a szokásokat kapjuk vissza hírként, kávéba nagyon sokan használják, tej helyett alapvetően majdnem mindenbe lehet használni. Konyhatechnikailag nyugodtan használható, ha egy főzeléket, vagy krémlevest készít valaki. Pont az a lényege, hogy merjünk vele kísérletezni. A mandulavajjal megkenhetünk egy pirítóst, de az nem tudomány. Ha viszont besűrítünk vele egy levest, na az már valami! A mandula azért jobb, mint a mogyoró, mert a mogyorótejnek nagyon erős az íze, ami elnyomna mindent, így azt csak magában inni, vagy turmixnak ajánljuk. Viszont a mandulatej nem olyan intenzív ízű, ezért konyhatechnikailag is sok mindenhez használható.

Milyen tervei vannak, mi az új termékötlet, ami várható Öntől?
Mindig hozzák a kedves vásárlók az ötleteket. Amit elfelejtettek sok-sok szakkönyvbe beleírni, hogy a mezőgazdasági termelésben, de különösen a biotermelésben a jóisten akaratán múlik minden. Sehol nem olvastam, pedig ez a valóság, hogy 10 évből akár hatszor is lehet az ember mínuszos. Bizony ezeket el kell fogadni. Ezt legkevésbé a vásárlók fogadják el. Mikor mondom, hogy szezonálisan elfogyott a mandulánk, felháborodnak, hogy miért nem szóltunk, akkor felvásárolták volna. Hát pont ezért nem szóltunk. Nagyjából 200 családot tudunk kiszolgálni, az ízlésvilágát gazdagítani. Nekünk minden vásárló egyformán fontos, nem lehet, hogy egy felvásárolja,  másnak pedig nem jut. 6 termékkel kezdtünk, most 74 féle termékünk van, úgyhogy inkább szortíroznunk kellene belőle, mert nehéz már figyelni, miből mi fogyott. Ezért nem is gyártunk raktárra, csak és kizárólag annyit, ami elfogy a piacon. Ha elfogyott, egy kis üsttel készítjük a következőt. Így mindig friss. Hogy mik a terveim, mit kívánok az élettől? Azt, hogy maradjon így minden, ahogy eddig volt. Mindenkinek ajánlom a biotermelés mellett a táncot, most már tizenvalahány éve táncolunk a feleségemmel – imádjuk. Addig sokat vitatkoztunk, azóta nem.

Köszönjük a beszélgetést és még egyszer gratulálunk a díjhoz!

Gacsó Anikó
(Biokultúra újság 2019/6)