A hazai növényekből fermentációval előállított teát a feketetea helyett fogyaszthatjuk. Előnye, hogy nem izgatja az idegrendszert, sőt nyugtatóan hathat az agyra és az idegekre.

Kiváló tea készíthető a szeder, a málna, az erdei szamóca, a feketeribizke, a közönséges párlófű és az erdei deréce  leveléből, de szóba jöhet a martilapu, a gyepűrózsa, a rozsdás rózsa, a lyukaslevelű orbáncfű, a lándzsás útifű és az orvosi veronika.

Az íz és illat  (a feketeteához hasonlóan)  a fermentáció hatására alakul ki, egyébként inkább füvet vagy a szénát juttathatja eszünkbe. 

A fiatal leveleket, hajtásokat májusban és júniusban gyűjthetjük. 12 órán ár szárítsuk szétterítve, egy tűző naptól védett helyen. A fonnyadt leveleket nyomkodjuk szorosan vászonzacskóba, majd az egészet kötözzük át erősen zsinórral. Göngyöljük a csomagot egy gyapjúkendőbe vagy tegyük egy üres ágyba és hagyjuk ott 12-15 órára (kisebb mennyiségeket 16-18 órára vagy akár egy napra).  Ez alatt a hőmérséklet 30-40 fokra emelkedik és végbemegy a fermentáció. Kivéve a zacskóból a teának valót az tapasztaljuk, hogy a levelek megsötétedtek és illatuk megváltozott. Ezután már csak a szárítás következik, ami kb. egy hetet vesz igénybe. 

Ha teát készítünk belőle, 1 liter vízbe tegyünk 3-4 evőkanállal és forraljuk 1 percen át. Így erőteljesebb lesz az íz, mintha csak forráznánk. 

forrás: www.hexenkueche.de