A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Bejelentkezés

Négy iránya, fokozata van a kerti avarnak: a borzasztó rossz, a nagyon rossz, a természetes és a gazdaszemléletű

 

A komposztálás a legjobb dolog, ami az őszi avarral, a fűnyesedékkel vagy a krumplihéjjal történhet. Elérhető, ingyenes ökológiai szolgáltatás.

Masszív lépés a városi körforgásos gazdálkodás irányába, amennyiben népszokássá válik. Nem rakétatudomány. Pénztárcakímélő. Populista leszek: ez a kerti rezsicsökkentés.

borzasztó rossz gyakorlatilag népszokás volt hosszú évtizedeken, tán évszázadokon át, mégis sikerült már nagyon sok településen túlhaladni. Ez az avarégetés. Környezetre, egészségre egyaránt káros, az égetés során nem csak szén-dioxid és halálos szén-monoxid, hanem dioxin is felszabadul. Utóbbi rákkeltő méreg: talajban 10 év, emberi szervezetben 7 év a lebomlási ideje. Nem csak az égetőt és közvetlen háztartását, de a szomszédot, a településrészt is mérgezi. Sok településen szerencsére tilos már avart égetni, Budapest teljes területére igaz ez.

nagyon rossz az új népszokás: pénzért vásárolható plasztik zsákokba gyömöszöljük az avart, hogy azt dízel elégetése árán hulladéklerakóba vagy erőművekbe szállítsák, ahol ugyanúgy elégetik. Megszabadulunk tőle, el a kertből, hogy majd tavasszal ugyanezzel a lendülettel felkeresünk egy áruházat, ahonnan plasztikzsákokba csomagolt tőzeges földet, érett trágyát veszünk a talajerő pótlására, mert így szoktuk. Elkerülhető, ám eszméletlenül nagy kibocsátású és pazarló módja ez a kert fenntartásának. Cseppet sem karbonsemleges és a pénztárcánkat is igencsak megviseli. Nem, a vállalatok nem fogják a műanyagba csomagolt avart kibontani a műanyag csomagolásából, mert ez nem automatizálható, élőmunkaerő-igényes, ergo nagyon gazdaságtalan lenne: ergo nem fogják még központilag sem komposztálni. Elveszett tápanyag. Olyan szokás-drog, amiről a fejlett társadalmakat le kéne szoktatni. Zsákutca. Ökológiai tévcselekedet.

természetes megoldás alkalmazása ma csodabogárság. Az erdőkertek kedvelőinek, a zen szemlélődő “lusta kertészségnek” a polgárpukkasztó ága: lehull az avar és otthagyjuk. Esetleg begereblyézzük a fa, cserje alá, téli takarót adunk a fagyérzékeny félcserjéknek, évelőknek, menedéket a sünöknek, hasznos és káros rovaroknak. Az irányzat ellenzőinek legnagyobb félelmei:
1. Mit szól hozzá a szomszéd.
2. Az avar káros, mérgező, fertőző, veszélyes állatok, gombák és baktériumok lakhelye is lehet.
3. Kikopik a gyep.
Nos igen. Az utóbbi kettőben van olyan faktor, aminek tényleg vannak kockázatai, a szomszédparával ellentétben. De a természet már csak olyan, hogy egyensúlyra törekszik. A vírus, baktérium, rovar inváziót ezeket tápláléknak értelmező ragadozók kezdik el kordában tartani: a végeredmény pedig hosszútávon egy tápláléklánc felépülése, ahol minden egyensúlyban van. Ezt viszont ki kell várni. Netán a végén a folyamatnak madarak fogják látogatni a kertet sűrűn. Félelmetes, nemde? Ahol a gyep kikopik, ott jobban érzi magát egyébként is az árnyéki talajtakaró, ami tavasszal majd túlnő az avaron, de addig is az avar megóvja a keményebb telektől.

A gazda szemléletű megoldás a komposztálás. Sokakat csak az ismeretlentől való félelem tántorítja el attól, hogy belevágjanak, hiszen biztos speciális tudást igényel. Sűrűn lakott településrészekben állandó ellenérv a “biztos büdös”, vagy a ”fertőzési góc”-tól való félelem, s rendre és makacsul tartja magát végső mentsvárként, hogy miért ne: a diólevél komposztálhatóságával kapcsolatos dezinformáció. A diólevél komposztálható! Ami szerves, az le is bomlik. Komplex vegyületek hullanak atomjaira a komposzt belsejében beinduló intenzív hőképződés és a lebontók hatására és ehhez semmi nem kell tennünk azon kívül jóformán, hogy egy kupacra hajigáljuk az avart, háztartásban keletkező növényi anyagokat, időnként egy lapát földet vagy egy kanna vizet. Igen, a kórokozók és a kártevők lárvái, magjai, mérgei, sejtjei és spórái is. A diólevél komplex, csírázást gátló vegyületei is. 9 hónap alatt szinte minden, az akkumulálódó nehézfémek vagy a radioaktív anyagok kivételével. Sokakat riaszt el az őszi avar hatalmas mennyisége. Aminek a zöme: levegő. Az avar egy eső után a töredékére roskad össze, a komposztálódás során pedig még jobban veszít a térfogatából. Lehet persze a komposzt készítésénél bűvészkedni vásárolt vagy DIY összerakott komposztkerettel: az rendezett benyomást kelt egy kertben, ha sötét, fekete, akkor segíti a hőképzést, ha takart, nem szárad ki a teteje. Jó és hasznos dolgok ezek, de nem feltételei a komposztkupacnak, inkább kiváló segítői.

Lehet még bűvészkedni mindenféle spéci oltóanyaggal, forgatással, stb, de a lényeg a végén ugyanaz: kapunk egy kémiailag is átalakult, szerves, élő tápanyagot, minimális befektetéssel, ingyen. Mínusz műanyag zacskók és szállítás. Nem, a növényi komposzt nem büdös. Egyszerű, de ha valakinek kedve van, hát bonyolíthatja is.
A legjobb dolog, ami az őszi avarral, a fűnyesedékkel vagy a krumplihéjjal történhet. Elérhető, ingyenes ökológiai szolgáltatás. Masszív lépés a városi körforgásos gazdálkodás irányába, amennyiben népszokássá válik. Nem rakétatudomány. Pénztárcakímélő. Populista leszek: ez a kerti rezsicsökkentés. Milyen kár, hogy még nem ez az új népszokás. Hátha lehet belőle az!

Forrás: Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze
g
reenfo.hu