A Nyitott Kert Alapítvány a salátafélék termesztéséről tartott szakmai napot a Szent István Egyetem babati (Gödöllő melletti) tangazdaságában. A képzés fajtabemutatóval indult majd a termesztés egyes mozzanatait ismerhettük meg.
A gyakorlatban látottakat igyekszünk – amennyire ez írott formában lehetséges – megosztani Olvasóinkkal.
Területválasztás: A salátaféléknek megfelel a hűvösebb, nyirkosabb terület is, sőt jobb is, mert a meleg hatására hajlamosak felmagzani.
Ágyások kialakítása: A 120 cm széles ágyások váltak be, 3 sorral. A sorok között 40 cm a távolság, a széleken marad 20-20 cm taposás mentes rész. Így oldalról el lehet végezni az ápolási munkákat, nem kell belépni, nem tömörödik a talaj. A tőtávolság 35-45 cm. Fontos, hogy a növények jól szellőzzenek, mert így a gombabetegségek részben megelőzhetők.
Tápanyag utánpótlás: A salátafélék mérsékelt tápanyag igényű növények, elég nekik, ami az előző évi istállótrágyából maradt, de erre (vagy valami más tápanyag utánpótlásra) okvetlenül szükség van ahhoz, hogy szép nagy fejek fejlődjenek.
Fajok, fajták választása: Az ökopiacon tapasztalható, hogy a vásárlók egyre inkább megbarátkoznak az új fajokkal, fajtákkal, keverékekkel. A keverékeket fel lehet dobni levélcéklával, csóka lábú útifűvel, rukkolával. Ezek között vannak kesernyés (pl. cikória) és erőteljesen keserű (pl. radiccio) salátafélék, amiket inkább mással keverve szokás fogyasztani. (A házigazda, Matthew Hayes kifejtette: szervezetünknek szüksége van a keserű ízre is. Figyelmünkbe ajánlotta, hogy a keserű saláták remekül harmonizálnak az édes ételekkel, például a mákos rétes radiccióval.)
A gazdaságban azt tapasztalták, hogy a hagyományos, a hagyományos, többé-kevésbé vízszintes levélállású fejes saláták a legérzékenyebbek a betegségekre. Ezzel szemben a római saláta (kötözősaláta) függőlegesebb állású leveleiről jól lefolyik a víz, ráadásul finom, ropogós, ízletes és kevesebb gond van vele, mint a jégsalátával. Hasznos megfigyelés, hogy a vöröses színű saláták jobban ellenállnak a betegségeknek, mint a zöldek, sárgászöldek.
Palántanevelés: A palánták neveléséhez két éven át letakarva komposztált, szalmás lótrágyát használnak. Megjelenése teljesen földes, megfelelő nedvességtartalom esetén könnyű vele dolgozni, lehet szitálni. A salátafélékhez az a fajta vetőtálca vált be, amelyben csúcsos aljú modulokban fejlődnek a növénykék, mert ebből gyökérsérülés nélkül könnyen kihúzhatók. A tálcát megtöltik a komposztált lótrágyával, ujjal kb. 0.5 cm-es mélyedést nyomnak bele, szemenként vetik a magot, majd rászitálják a palántaföldet, tömörítés nélkül meglocsolják majd elhelyezik a fóliasátorban. 10-14 nap után ültetik ki szabadföldbe vagy fólia alá a palántákat.
Trágyával fűtött fólia: A taggazdaságban a palántaneveléshez használt fóliát lótrágyából nyert hővel fűtik fel. Fából készült keret tartja meg az istállótrágyát, amely az egyik végén könnyen kibontható. A friss trágyát kb. 120 cm. vastagon rakják, közben locsolják és egy kisebb súlyú ember lábbal tömöríti. Erre kerül egy komposztréteg, amely védi a tálcában vagy cserepekben fejlődő palántákat a felszabaduló ammóniától.
Növényvédelem: A vetésforgó alapvető eleme a növényvédelemnek. A növényeket lombra permetezett növény kondicionálókkal erősítik. A keresztes virágú salátanövényeket, elsősorban a bordáskelt és a rukkolát veszélyes mértékben károsítja a földibolha. Még keresik a módját, hogy lehetne kártételüket elviselhető szinten tartani. A tapasztalatok szerint tavasszal és ősszel kevesebbet ártanak, a nyári hónapokban lehetőleg kerülni kell az érzékeny növények termesztését.
Gelencsér Margit
Kapcsolódó cikk:
Tavasz első zöldségei
A fátyolfóliás termesztésről
Kapcsolódó kiadvány:
Ökoporták kialakítása
