Az IFOAM EU Group a FiBL szakértőivel karöltve egy tanulmányt készítettek a génmódosított szervezetek európai mezőgazdaságra gyakorolt hatásáról. Iszonyatos energia és pénz szükséges a GM szervezetek véletlenszerű szennyezésének megelőzésére a termelési lánc különböző folyamataiban, ezért a bio és egyéb nem GMO-mentes ellátási lánc szereplők összefogását is kezdeményezték.
A génmódosított növények (kukorica, szója, olajrepce, pamut) 1996 óta köztermesztésben vannak. 2016-os statisztikák szerint 185 millió hektáron termesztettek GM növényeket, ami a világ mezőgazdasági területeinek 3,4%-a. A szintén FiBL és IFOAM által kiadott éves ökogazdálkodási statisztikák szerint a világ bio területei 2016-ban csak 1,2%-ot tettek ki és annak ellenére, hogy minden évben növekedést mutat az összterület még mindig csak a 60.000 millió ha-t közelíti. Az EU-ban nagyrészt Spanyolországban és Portugáliában termelnek GM növényeket és messze elmarad az össz termelési terület mondjuk az Egyesült Államokhoz vagy Kanadához képest, mégis sokszor –tudtunk nélkül- találkozhatunk GMO-kal Európában leginkább a GM szója nagy mennyiségű importja miatt.
Magas költségek és kockázat a bioszektornak
Az ökoszektronak semmilyen extra költséget nem szabadna elfogadnia és elviselnie, ami GM szennyezettség kiszűrésére, megakadályozására vagy az alaposabb ellenőrzésre és tanúsításra irányul. Minden biogazda szabad joga, hogy a biotechnológia miatt ne viseljen extra költségeket, valamint hogy termelése GMO mentes maradhasson. A tanulmány 5 országban (Francia-, Német-, Spanyolország, India, Svájc) 17 cégvezetővel készített interjúkra alapozza megállapításait. A megkérdezettek között vannak vetőmag termelők, állattenyésztők, takarmány előállítók, szója és pamut feldolgozók és kereskedők is. A tanulmány az IFOAM Keeping GMOs out of food’ project része volt.
Az interjúkból többek között kiderül, hogy sok cég az elővigyázatosság miatt az előírt tesztek mellett még más teszteket és ellenőrzési eljárásokat vezettek be, hogy biztosítani tudják a termékek tisztaságát. Sok esetben az előírt hivatalos tesztek nem elég hatékonyak egy esetleges szennyezés kiszűrésére. Van, ahol az extra költségek árán bevezetett plusz ellenőrzési pontok sem elegendő biztosíték a GM mentességre, Spanyolországban a biogazdák már nem termesztenek kukoricát a túl magas GM szennyezettség kockázata miatt. Nem szabadna hagyni, hogy a gazdák a GM átporzás veszélye miatt kényszerüljenek bizonyos növényeket kihagyni a vetésforgóból. Ezzel a gazdák dolga bonyolódik, a bevételi forrás kieséséről nem is beszélve.
Az interjú alanyok további bevételek kieséséről is beszámoltak, amely a szennyezések miatti bizalomvesztés miatt alakult ki. Miközben a cégek egyre több pénzt ölnek a biztos, GM-mentes beszerzési források, alapanyagok felkutatására, egyre nehezebb olyan partnert találni, aki megfelel az öko- vagy GM-mentes szektor feltételeinek.
Könnyebb dolga van a cégeknek és gazdáknak olyan országokban, mint Magyarország, ahol a GMO növények köztermesztése tilos, de még itt is ki vannak téve a veszélynek, hogy az import során a beszerzési források esetleg nem tiszták. De sajnos ez is inogni látszik, erről többet Dr. Roszík Péter cikkében lehet olvasni.
Az új géntechnológiai eljárások újfajta kockázattal járnak, melyekre újabb tesztelési, ellenőrzési, szűrési eljárásokat kell kidolgozni, hogy biztosítsák az ellátási lánc GM-mentességét. A GM növények termesztésének tiltása egy jó stratégia lehet, hogy a piacot megtartsák, de ha a génmódosított, génszerkesztett növények termesztése világszerte elterjed, nagy valószínűséggel nem lehet majd az eddig megszokott módszerekkel kordában tartani a véletlenszerű szennyeződéseket.
Az ökotermékek piaca minden évben bővül, amint ez kiderül az éves statisztikai könyvből is, de az igény a GM free, vagyis a génmódosítás mentes termékekre is egyre nagyobb. Az emberek bizalma megingott a GM növények iránt és a törvényhozók még így sem sürgetik, hogy a jelölés legyen egyértelmű, egységes és kifejlesszenek egy szigorú szabályozást a GM növények forgalomba hozatalára és jelölésére. Sőt, mindinkább abba az irányba haladunk, hogy az új génmódosítási technikák még annyira sem lesznek nyomon követhetőek, mint eddig, mivel az EU GM szabályzás alól ki akarják venni ezeket. Ha az újabb genomszerkesztéshez kapcsolódó technikák kiesnek az EU GM szabályozása alól, akkor nem vonatkozik rájuk az elővigyázatosság törvénye sem: nem kell például tesztelésnek alávetni a termékeket a piacra kerülés előtt. Nem kell őket jelölni sem. Ezt azt jelentené, hogy a fogyasztóktól elveszik a szabad választás lehetőségét, ami már fogyasztói jogokat sért. 2012-ben az Alaptörvényünkbe bekerült Magyarország GMO mentessége, az állampolgárok testi, lelki egészségre való jogra hivatkozva. Ezzel Magyarország egyike azon országoknak, amely saját polgárait, gazdáit helyezi előtérbe a GM technológiával szemben. Sokszor próbálják a GM technológiákat pozitív fényben feltüntetni, a gazdákat megnyerni, akik a növényeket termesztik. A GM alma nem barnul meg, a GM burgonya ellenálló a burgonyavésszel szemben, az aranyrizs vitamin tartalma nagyobb, mint a normál fehér rizsé stb.. A génmódosítási, génszerkesztési technológiákat azonban az esetek 1%-ban használják a fentebb említett esetekben, 80%-ban növényvédelmi célt szolgálnak. A legelterjedtebb az Európában is engedélyezett a Monsanto toxintermelő, rovarrezisztens kukoricája és a gyomirtó-rezisztens szója. Ezek a durva beavatkozások az évmilliók alatt kialakult természetes folyamatokba ráadásul Magyarországon nem is igazán szükségesek, mert a rovarrezisztens kukorica kártevője (kukoricabogár) ellen egyszerű vetésforgóval is lehet hatékonyan védekezni. Ráadásul további kérdéseket vet fel, hogy ha a gazdának meg is éri a GM növény termelése, az a fogyasztónak semmilyen előnyt nem jelent, sőt az egészségre gyakorolt negatív hatások is náluk csapódik le.
Összetett kérdés ez a GM szervezetekkel. A jövőben, ha a GM növények jobban elterjednek, nehéz, de inkább lehetetlen lesz biztosítani a GM-mentes termelést azok számára, akik nem a géntechnológiai utat választják. A biotermelők is nehéz helyzet elé néznek a jövőben. A tanulmány segít talán kicsit ráébredni, hogy milyen gazdasági lépéseket követel a GM mentesség biztosítása, amelyet természetesen nem a szennyező fog megfizetni.
