Kovács László testnevelőtanárként került Budapestről Kecskemétre, de hamarosan új élete kezdődött: tanyát vett a közeli Lajosmizsén és gazdálkodni kezdett. Az első kapavágástól kezdve a bio szabályainak megfelelően működteti gazdaságát, sőt, saját szabályai még annál is szigorúbbak. Erről mesélt nekünk.
Mikor kezdett biogazdálkodni?
Nagyon régi történet az enyém, hiszen már 1996 óta vagyok ellenőrzött, és ez a dátum csak az ellenőrzés kezdete, saját fogyasztásra már előtte is biogazdálkodtam.
Mikor csatlakozott az Ökopiachoz?
Az első pillanatától kezdve, a piac születésétől kint vagyok. Most már kb. 3 éve nem személyesen szolgálok ki. Ez úgy alakult, hogy kb. 10 éve egyedül vagyok a gazdaságban, minden az én vállamat nyomja. Így talán érthető, hogy ennyi idő után már sok lenne, hogy még a hétvégét is munkával töltsem. Felfogni sem tudom, hogy bírtam ennyi időn keresztül, de bizonyára úgy, hogy nagyon jó az egészségi állapotom, hiszen ezeket a termékeket fogyasztom én magam is. A piacra így felvettem valakit alkalmilag, és érdekessége a dolognak, hogy aki most ott árul, korábban a vásárlóm volt.
Milyen megfontolás vezette oda, hogy átálljon biogazdálkodásra?
Én soha sem álltam át, a kezdetektől így gazdálkodtam. 23 évvel ezelőtt ez még nem volt szokványos, és ebből ki lehet azt is következtetni, hogy nem gazdasági indíttatásból tettem, hanem kőkemény elvi kérdés volt nálam a vegyszermentesség.
Mesélne erről? Mi miatt lett ilyen határozottan biopárti?
Egy dac váltotta ki belőlem, hogy biogazdálkodással kezdjek foglalkozni. Tulajdonképpen kívülről jött emberként kezdtem bele, hiszen korábban testnevelőtanár voltam. Budapestről költöztem Kecskemétre tanítani. Aztán rövid idő után megszületett az elhatározásom, hogy tanyára szeretnék költözni, ahol kevesebb a „korlát”. Egyébként nekem ez amúgy is a szívem vágya volt, gyerekkorom óta természetbúvárnak tartom magam. A két dolog találkozott: a vágyak és a célszerűség, így vettem egy tanyát Lajosmizse mellett, és abbahagytam a tanítást. A tanyát akkor még nem abból a célból vásároltam, hogy gazdálkodjak, csak a természetközelség, a szabadabb tér és élet vonzott.
Aztán jött egy fordulat, mint a mesékben?
Igen. Időközben megtapasztaltam a vidéki életet, és rádöbbentem, hogy az az élelmiszer, amit fogyasztunk, és amiről semmit, de semmit nem tud az átlagember, milyen mennyiségű vegyszeres kezeléssel jön létre. Testközelből láttam és tapasztaltam, milyen a nagyüzemi gazdálkodás, és sokkoló volt számomra. Az volt az első reakcióm, hogy akkor ezután saját magamnak termelek, és soha az életben vegyszert nem fogok használni.
Ekkor találkoztam TSZ-elnökökkel, városvezetőkkel, és nagy tapasztalattal rendelkező gazdákkal, akik mind elmondták, hogy értsem meg, másként nem lehet gazdálkodni. Hallottak ugyan róla, hogy Ausztriában vannak ilyen „őrültek”, akik vegyszermentesen termelnek, de biztos, hogy az csak mese. Nálam, amikor ezt meghallottam, beindult a dac-gépezet, és juszt is be akartam bizonyítani az ellenkezőjét.
A vegyszermentesség azt jelenti, hogy még azokat a szereket sem használja, amik a biotermelésben engedélyezettek?
Tulajdonképpen nem. Mondok példákat: engedélyezettek a réz- és a kénkészítmények, de én nem használok ilyeneket. Legfeljebb baktériumokat, de azt nem tekinthetjük vegyszernek. Én úgy gondolom, hogy a saját feltételrendszerem még szigorúbb is, mint az ellenőrző szervezeté.
Ezen kívül soha semmilyen tápanyag-utánpótlást nem használtam. Szerves trágyát se. Nem véletlenül, hiszen megfigyelésem, hogy a természet csodálatosan működik trágyázás nélkül is. Ehhez élettelibb talaj kell, van egy speciális talajművelési szisztémám, amellyel a legnagyobb szárazságban is megőrzöm a talaj nedvességtartalmát. Soha nem öntözök, és még a kifejezetten vízigényes növények is csodálatosan teremnek.
Mitől volt ilyen biztos a dolgában, mi erősítette?
Én a természetben nőttem fel, még amikor Budapesten éltem, akkor is az Óbudai Sziget volt a második otthonom, ezért nem hittem el, hogy a természet az semmi, és majd az okos ember szabja meg, hogy hogyan működjön. Kutakodtam, és találtam az országban sok helyen olyan viruló, egészséges gyümölcsfákat, amelyeken látszott, hogy még nagyon régen hagyták ott őket. Azóta körbenőtte már őket a természet. Vadalmákat találtam több helyen is, amiket továbbörökítettem a tanyámra, tulajdonképpen ezekből tevődik össze a mostani gyümölcsösöm. Ez az egyik érdekessége a gazdaságomnak.
Vadalma csemetét ma már csak nemesítetten szerezhetünk, másra már nem is oltanak. Azért, mert a vadalmára oltott gyümölcsfa egy erőteljesen növekedő, nehezen kordában tartható fa lesz, sok kellemetlenséget hordoz. Emiatt abszolút nem használják még a biogazdák sem. A másik különlegesség, hogy ezeknek a fáknak a gyökérzete nem 80 cm-re hatol le, mint az intenzív gyümölcstermesztésnél, hanem akár 6 méter mélyre is lemegy. Gondoljunk bele, mennyi táplálékot gyűjt magába, milyen ízanyag gyűlik össze egy ilyen fán termő gyümölcsben, összehasonlítva azzal , amelyik 80 cm-re ér csak le és öntözött.
Elindult tehát így a történetem, először kis területen, aztán fejlődött, fejlődött és fejlődött. Mára már több mint 60 hektárnyi területen gazdálkodom, ebből 15 hektárnyi a gyümölcsös, kb. 30 a szántó, a többi a környezet. A fejlődés díjat is hozott, 2013-ban az Év Biogazdája címet nyertem el.
Milyen gyümölcsei teremnek?
Hűha, megpróbálom felsorolni a legfontosabbakat. Alma, körte, meggy, cseresznye, szilva, dió, mogyoró, homoktövis, fekete berkenye, som, csipkebogyó, fanyarka, szőlőből pedig a Nero… Mindig az vezérelt, hogy azt a fajtát válasszam, ami a legtöbbet tud nyújtani. Nem termésmennyiségben, hanem minőségben, tápértékben.
Fel is dolgozza a gyümölcsöket?
Igen. Tizenévvel ezelőtt saját munkámból létrehoztam egy kis feldolgozó üzemet, és saját alapanyagból saját terméket állítok elő. Ez a teljes kör, amit létre lehet hozni.
Ezek közül mi kapható az Ökopiacon?
Gyümölcslé, aszalvány, szárítmányok, ezek között gyógynövények, teafüvek is, és persze lekvárok, befőttek. Ma már teljesen természetes és elfogadott dolog az őrlemény, pl. szőlőmagból, de mielőtt elkezdtem foglalkozni vele, soha nem találkoztam ilyennel. Azóta már sokan készítik, de szerintem az egész őrleménycsaláddal én voltam az első az országban, és ezzel nem túlzok. Az őrleménycsaládba tartozik a szárított homoktövis, szőlőmag, máriatövis mag, csipkebogyó és fekete berkenye őrlemény.
Több különlegességet is meg tudok említeni, nálam pl. a befőtt nem cukros vízbe tett gyümölcs, hanem gyümölcslét használok hozzá, pl. a meggy a saját levébe, a som almalébe kerül. Mindent a legtermészetesebb formájában használok.
A lekvárjaim is cukor, sűrítőanyag, citromsav nélkül készülnek. Nem száz fokon főnek, hanem van egy saját technológiám, amivel 60 fokon elpárologtatom a víztartalmát a gyümölcsnek. Nem a megszokott módszereket használom tehát, hanem a legjobb minőségre törekszem. Szintén elsőként termesztettem az országban a keserűuborkát, ebben is biztos vagyok.
Ami még szintén a nevemhez kapcsolódik, az az egynyári üröm, akit érdekel, utána olvashat különleges gyógyító hatásának. Még csak 8 éve foglalkozom vele, és szerintem még mindig az egyetlen vagyok, aki ilyen növényt magas hatóanyag-tartalommal termeszt. Két magyarországi laboratóriumban is bevizsgáltattam, mindkét helyen azt mondták, én vagyok az első, aki ezekre a hatóanyagokra kér vizsgálatot. Ez nagyon komoly dolog, és egy igazi siker.
Köszönöm a beszélgetést!
