A mángoldot (Beta vulgaris var.cicla) – ahogy a latin neve is mutatja – a répából nemesítették, de levelei és főleg levélnyelei annál húsosabbak. Túl azon, hogy késő ősszel és kora tavasszal friss zöldségként szolgál, táplálkozási jelentősége is igen nagy a magas C-vitamin-, vas-, karotin-, cukor- és foszfortartalma miatt.
Ma már sajnos nem nagyon ismerik ezt a zöldségfélét, de régen igen elterjedt volt köretként a burgonya térhódítása előtt a királyi udvarokban is.
A mángold fogyasztható részei a levéllemez, amit spenótként, és a levélnyél, amit spárga módjára készíthetünk el. Levelei akár 40-50 cm-re is megnőhetnek, ha az egyébként nem túl igényes növényt megfelelően gondozzuk. A mángoldot magról vethetjük április közepétől egészen augusztus közepéig. A korábban elvetett növények akár már júliusra is beérhetnek, de igazából kétéves növény. A második évben késő tavasszal hozza magszárát, és sajnos felmagzás után tovább már nem alkalmas fogyasztásra. Az első komoly fagyokig szedhető, azután érdemes „elteleltetni”, amit igen könnyen, egy kis takarással megoldhatunk kint a kertben. Ez jó hasznosítási módja lehet a lehullott lombnak vagy a lekaszált fűnek.
Ha nem fedjük be, a növény már az az évi első komoly lehűlés után (-1- – 5 °C) elkezdi fejleszteni a magszárát védekezés képen a télre. Enyhe télen az is megeshet, hogy egyáltalán nem fagy ki, mediterrán jellegű klímában takarás nélkül is egész télen zöldell, de erősebb hidegek és kemény tél esetén földdel is védhetjük.
Nincs különösebb talajigénye, a vízigénye viszont nagy, de az átmeneti vízhiányt sem sínyli meg. A mángold magvetése előtt érdemes odafigyelni a talaj előkészítésre a kertünkben, mivel karógyökere akár 90-120 cm mélyre is lehatol a talajba. Ha zavartalanul növekedhet a gyökérzet, a vízhiányra sem annyira érzékeny, mivel saját maga megoldja a vízfelvételt a talaj nedvességtartalmából.
Kb. 1 g mag 1 m² területre elegendő, ha 40 cm sortávra vetjük. 2-3 m² egy négytagú családnak általában elég a folyamatos ellátmányhoz. Elég, ha a magokat csak 3-4 cm mélyre vetjük az előzőleg felásott talajba, de érdemes a vetés előtt 2 órán át kb. 24 °C-os vízben megáztatni a magokat, hogy a csírázás gátló anyagok nagy része kioldódhasson. Ha biztosra akarunk menni, érdemes a vizet többször is lecserélni.
A termesztésre szánt fajták között igény szerint lehet válogatni aszerint, melyik részét szeretjük (vagy szeretnénk) jobban. Létezik húsos levélnyelű, kis levéllemezű és széles levéllemezű, ámde keskeny levélnyelű fajta. Vannak továbbá antociános, lilás színűek is, melyek közkedvelt dísznövények, de ismeretesek fogyasztásra alkalmas színes, dekoratív fajták is. Növénykénk már 10-14 nap alatt kikel, az első időkben ajánlatos a rendszeresen öntözni, amíg meg nem erősödik. A kifejlett növény levelei a tőből egyesével kitörhetők, de figyeljünk rá, hogy mindig csak a külső leveleket szedjük le. Már február közepén eltávolíthatjuk a téli takarást, ha az idő engedi, és késő tavaszig hajtatható.
Czellerné Daróczi Éva
Kapcsolódó kiadvány:
Ökoporták kialakítása