Az osztrák „Die Umweltberatung” nevű környezetvédelmi tanácsadó szervezet ajánlásait tesszük közzé az alábbiakban:
Ha burjánzik a kert, felmerül a kérdés, mit kezdjünk a fűnyesedékkel.
A komposztálás lehet a jó megoldás, hiszen a fűnyesedék – magas nitrogén tartalmánál fogva – értékes komposzt alapanyag. A kihívást csak az jelenti, hogy gyorsan könnyen összeesik és levegőtlenné válik.
Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy először szétterítjük a nyesedéket, majd mikor már bizonyos fokig kiszáradt, akkor tesszük a komposztálóba. A másik megoldás, hogy valami szerkezet építő anyagot, például ág darálékot keverünk hozzá. Így egy csapásra megoldódik a levegőztetés és áll be a kedvező szén/nitrogén arány.
Ha nem túl magas a fű, azt is megtehetjük, hogy nem használjuk a fűgyűjtő kosarat. A giliszták és egyéb élőlények átdolgozzák az anyagot, amely nitrogén tartalmánál fogva jó trágya.
A fűnyesedéket felhasználhatjuk talajtakaráshoz is, mert így nitrogént juttatunk a talajba, emellett csökkentjük a vízveszteséget és a gyomosodást. Ügyeljünk azonban arra, hogy a zöldség- és virágágyások takarásához nem alkalmas a gyommagvakat is tartalmazó anyag.
A kert kevésbé használt részein azt is megtehetjük, hogy hagyjuk a természetes, virágzó gyep kialakulását. Így évente csak 2-3 nyírásra van szükség és a hely számos élőlénynek fog otthont adni, köztük pillangóknak.
A kiadvány felveti a lehetőséget, hogy a fűnyesedék a zöldhulladékok gyűjtőjébe kerüljön, ennek azonban hazánkban kevés helyen vannak meg a feltételei. Azonban erre egy kertes házban nincs is szükség, hiszen pazarlás lenne, ha ez az értékes anyag kikerülne a körforgásból.
A cikkíró tapasztalatai:
Meleg időben a fű- és gyommagoktól mentes nyesedékkel megkönnyíthetjük a nagyobb magvú zöldségfélék, például az uborka kelését, mivel segít megőrizni a talaj nedvesség tartalmát. A vetés után szórjunk vékonyan fűnyesedéket a talajra.
Ha a bogyósok alá terítjük a fűnyesedéket, nem olyan fontos, hogy fű- és gyommag mentes legyen. A málna különösen hálás érte, mivel őse az erdőszélek, tisztások lakója volt és az avartakaró védte sekélyen futó gyökereit a kiszáradástól, felmelegedéstől. Ha elég vastagon és gyakran terítjük fűnyesedékkel a bogyósok alját, az többé-kevésbé gyommentes marad.
Az ősz közeledtével a kiszáradás ellen kevésbé kell védeni a talajt, a fűnyesedék inkább a talaj lehűlését lassíthatja, így hosszabb ideig élhetnek tevékeny életet a talajlakó élőlények. Érdekes megfigyelni, hogy az ágyásokból a száradó szálak pár hét alatt eltűnnek, mintha a föld nyelte volna el őket, ugyanis a giliszták lehúzzák a növényi maradványokat saját birodalmukba, ezzel gazdagítva a termőföldet.
Gelencsér Margit
Kapcsolódó cikk:
Víztakarékosság a biokertben
Kapcsolódó kiadvány:
Komposzt kalauz
