Bordás Varga Nóra 2020-ban megkapta a Magyar Biokultúra Szövetség Pro Biokultúra díját, amelyet a magyar bio közélet kiemelkedő személyiségei kaphatnak meg. A közölt cikk híven mutatja be azt a több évtizedes és a közvetlen környezeten túlnyúló tevékenységet, amelynek hajtóerejét Bordás Varga Nóra adja. A díjhoz gratulálunk!
Hogyan kezdődött a kertművelés?
Budapesten nőttem fel, a családalapításkor költöztünk az agglomerációba, ott kezdtem el kertet művelni. Természetesen vegyszermentesen. Sikerekkel, kudarcokkal, aztán tanulással, sikerekkel…
Nagyszüleimtől sokat tanulhattam volna. Nagy kert volt mindkét ágon, Nagyapának lovai, tehenei is voltak, de a városi unokát csak kényeztették, ahelyett, hogy bevonták volna a munkába.
A náluk, velük töltött idők szüretekről, családi kalákákról, ünnepekről, nyáron szabadságról, bandázásról szóltak.
Ahhoz, hogy elérhető közelségben tudjak biogazdálkodást tanulni, nem volt más választásom, meg kellett szerveznem a 6 napos Biogazda tanfolyamot. Erre 2000 január-februárjában került sor a Budakeszi Művelődési Házban.
A Biokultúra Egyesület a tematikát és az előadókat biztosította – nekem csak a finanszírozásról, a helyszínről és a hallgatóságról kellett gondoskodnom. Sokan segítettek, sok apró csoda folytán végül minden feltétel megteremtődött. Azt is sikerült elérni, hogy a hallgatóknak ingyenes lehetett a tanfolyam. Majdnem százan összejöttünk az ország minden tájáról. Kétharmadunk le is tette a vizsgát. A végén a hallgatóságból 20-an megalakítottuk a Biokultúra Egyesület Budakeszi csoportját.
Az alapító tagok fele ma, még 21 évvel később is a csapat tagja.
A Budakeszi csoport: Önképző- és baráti kör
Nagy élmény volt mindannyiunknak, hogy a Biokultúra csoportban végre öko-szemléletű társakra találhatunk. Ez a 90-es években még nagy szó volt! 2000-től azután egyre erősödött a környezettudatosság az országban.
A csoportban havonta volt közös programunk. Meglátogattuk egymás kertjét, tanulmányi kirándulások, kisebb-nagyobb léptékű képzések követték egymást, legendás volt az évzáró vacsora, minden évben más-más családnál. A hagyomány akkoriban született: körben, mindenki mesél valamit az elmúlt évből, ami számára örömet szerzett, de lehet felolvasni, könyvet ajánlani is. Mindenkit meghallgatunk. Mind viszünk az asztalra valamit, a háziak pedig egy jó levessel várják a társaságot. Akkor még elfértünk egy lakásban, ma már étterembe kell mennünk.
Fontos számunkra a kölcsönösség
Ha valahová látogatóba, vagy tanulni megyünk, mindig beállunk dolgozni. Közben beszélgetünk, új ismereteket, személyes tapasztalatot szerzünk, és persze nagyszerűen éreztük magunkat!
Két nagy nyári élményt kiemelnék a régi táborok közül: 2003-ban a visnyeszéplaki ökofaluban voltunk három napig. Az újrateremtett hagyományokra, önellátásra és a közösségre épülő életforma részesei lehettünk pár csodálatos napig. Megtanultunk többek között vályoggal vakolni, vetőmagot gyűjteni, tisztítani, volt aki almát szedett, rétet kaszált és voltak a csapatban, akik asztalosmunkában segítettek egy ház építésénél. Jó volt aztán este a vacsoránál megbeszélni a helyiekkel együtt a nap eseményeit!
A 2006-ban Ausztriában töltött napok is emlékezetesek, ahol hat biogazdaságban jártunk. Pajtában, aludtunk, szénában. Volt, ahol termés betakarításában vettünk részt, volt, ahol gazoltunk, máshol kerítést bontottunk és szúrós növényt irtottunk a mezőn. Látványos eredmény születik, ha 10-12 ember nekiáll a munkának! Nem is akartak elengedni minket!
Közben megismertük a gazdaságok működését, az osztrák biogazdák gazdálkodási szemléletét, a vevőikkel fenntartott kapcsolat személyességét, a sajátfejlesztésű gépeket, hogy a legelőn melyik az a növény, amit nem szeretnek a tehenek, hogy működik a zsemlye-formázógép, milyen egy kézműves sajtüzem, hogyan kell – még kint a földön – kézzel válogatni a búzakalászt vetőmagnak ahhoz, hogy 1 000 m magasságban a jégverés ne tegyen kárt a kalászban, milyen a jó termőföld illata, miért fontos szellőztetni a talajt, hogy kell használni a talajszondát, hol érzik a legjobban magukat a méhek.
Azt láttuk, hogy a gazdák maguk végzik a fizikai munka javát, ők viszik házhoz a tejet is. Nehezen kapnak embert, legfeljebb 1-1 állandó segítőjük van a családon kívül. Ha kell, idénymunkásokat alkalmaznak. Többet nem bír el a gazdaság.
A generációk sora adja át a tudást és a gazdasági hátteret. Mindenáron megőrzik a családi földet. Akár az orvosi diploma megszerzése után is. A Föld kötelez, művelni kell, a legjobb tudás szerint!
Rengeteget tanultunk, élménydús, vidám napokat töltöttünk együtt.
Tematikus képzések
Óriási volt a tudásszomj a kétezres években. Átfogó, tematikus, ökológiai szemléletű mezőgazdasági képzéseket szerveztünk: négynapos gyógynövénytanfolyamot túrákkal, laborlátogatással kiegészítve; „Erdősítés, gyümölcsöstelepítés és fenntartás ökológiai szemlélettel” címmel négy nap elméleti előadás után terepgyakorlatok, gazdaságlátogatások, majd volt zöldségeskert tanfolyam és még sorolhatnám…
Külön képzések szóltak a talajerő-utánpótlásról, komposztálásról, növényvédelemről.
A gyakorlatorientált képzések minden esetben részletes elméleti alapokra épültek / épülnek ma is.
Előadóink egyetemi oktatók, kiemelkedő tudású szakemberek, sikeres biogazdálkodók.
Kiskertes ellenőrzés
A csapatnak volt két sokhektáros biogazdasággal rendelkező tagja. Mi kiskertesek együtt küldtük be a talajmintáinkat talajvizsgálati laboratóriumba, majd együtt léptünk be 8-10 kerttel a Biokontroll Hungária kiskertes ellenőrzésébe.
2003-ban alapítottunk ökopiacot Telki Ófalujában, a Pajtában. Tagjaink helypénz nélkül árulhattak. Az ökopiac a szombat délelőtti társasági élet színtere lett, ahol a hétvégi nagybevásárlást meg lehetett oldani, olyan széles választék volt friss zöldségből, gyümölcsből, csíramagvakból, gyógynövényekből, gabonákból, frissen sült kovászos kenyérből, süteményekből, friss szárnyas húsokból, sajtokból, kencékből, szörpökből, gyógyteákból, borból, pálinkából és még öko-háztartási tisztító-, valamint mosószerekből is.
A piac szemléletet formált, „kinevelte”, folyamatosan bővítette a vevőkörét.
A vevőknek buszos látogatást biztosítottunk a Fülöpkert Bio Szövetkezet nyílt napjára, ahol megtekinthették a termőterületeket és személyesen beszélhettek a gazdákkal.
Létrehoztuk az Öko-forrás Közhasznú Alapítványt
Ez összefügg az EU csatlakozásunkkal, amikor a vetőmagok öko minősítésének megszerzése, fenntartása rendkívül megnehezedett. A hazai bio vetőmag-előállítás gyakorlatilag megszűnt. Ekkor hallottunk a legtöbben először a tápiószelei Agrobotanikai Intézetről.
Dr. Holly László a nemzetközi hírű, széles látókörű tudós, a genetikai gyűjtemény igazgatója fogadott minket 2005 nyarán, egy vasárnapon. Újdonság volt számunkra a haszonnövények biológiai sokszínűségének gazdagsága és jelentősége.
Ezeket a fogalmakat jegyeztem fel: megőrzendő sokféleség, a hagyományőrző, régen honosult, helyben honosuló fajták, bioszféra rezervátum, a tiszta forrást jelentő genetikai változatosság, nem csak a tájhoz, az emberekhez kötődő, a nemzeti kultúra része…, melyet termesztve kell fenntartani.
Kirándulni indultunk Tápiószelére – életfeladatot kaptunk.
Együttműködési megállapodást kötöttünk az Intézettel, majd 6 éven át folytattunk – kidolgozott tematika szerint – termesztési kísérleteket.
2006 őszén Génforrás-megőrzés és GMO címmel egésznapos képzést rendeztünk hatalmas érdeklődés mellett. (előadók: dr. Holly László, Horváth Lajos, dr. Ángyán József, dr. Pusztai Árpád, dr. Bardócz Zsuzsa, dr. Darvas Béla). Ezen a napon született meg az alapítvány létrehozás ötlete bennünk.
Az Öko-forrás Alapítványt 2007 tavaszán jegyezték be. Az Alapítvány célja a hazai biodiverzitás megőrzésének támogatása.
Közösségi Génforrás-megőrzés
Az Agrobotanikai Intézet által összeállított vetőmagmintákkal 2006-ban kezdődő 6 éves termesztési kísérletünknek a Közösségi génforrás-megőrzése a gyakorlatban projektcímet adtuk. Minden résztvevő egységesen ugyanazokat a vetőmagokat kapta. Vezettük és megosztottuk a termesztési tapasztalatokat, a vetés, öntözés, talajmunkák, betakarítás idejét, mértékét, jegyeztük az éghajlati adatokat. Tanultuk a magfogást, honosítottuk a termőterületünkön sikeresen termeszthető fajtákat.
A projekttel párhuzamosan tematikus képzéseink voltak: 2007-ben a Vetőmag termesztése, múltja és jövője, 2008-ban Kertkultúránk öröksége a biokertekben címmel rendeztünk képzéseket. Volt egy felejthetetlen táborunk 2011-ben Máriahalmon az Önellátó kiskerti gazdálkodásról. A génforrás megőrzésbe a hallgatóságból is sokan becsatlakoztak. A regionálisnak indult program országossá vált.
A 6. évben már több mint 50 résztvevő vetőmagellátását és munkáját kellett koordinálni, ami már –már meghaladta az önkéntes lehetőségeinket.
Az együttműködés lezárultával a projekt nem ért véget, ma is tart, más formában. Nagyon sokat tanultunk a tapasztalatokból, a tápiószeleiektől és egymástól is. Emellett részt vettünk és kiállítottunk a „Tegyünk a sokféleségért!” címmel Szegeden megrendezett nemzetközi Biodiverzitás Fórumon és Magbörzén, két kerttel is beléptünk a Tanulókert Hálózatba, bekerültünk a „Helyi közösségek a mezőgazdasági sokszínűségért Magyarországon” c. kiadványba, hivatkoztak ránk szakdolgozatban, konferencián.
Jánossy Andor-díj alapítása
Nagy lépés volt a Jánossy Andor-díj megalapítása 2008-ban, a névadó születésének 100. évfordulóján. 2021-ben hét alkalommal adjuk majd át a díjat.
Az első díjátadás 2009-ben, a Biodiverzitás nemzetközi évében, annak világnapján, a Parlamentben, a „Tájgazdálkodás, tájfajták, génmegőrzés” címmel rendezett nyílt napon volt. A nyílt nap az állat- és növényvilág szinte teljes spektrumát érintette a méhektől a haszonállatokig, a mikroorganizmusoktól az erdészeti fákig.
Az előadók minisztériumok tisztségviselői, a hazai állami gyűjtemények és egyetemek vezető kutatói, hazai civilszervezetek, külföldi génmegőrző szervezetek képviselői, többek között előadást tartott a Francia Paraszti Vetőmag Hálózat elnöke is.
Alapítványunk az egész napos rendezvény egyik kezdeményezője volt.
Közösségi együttműködés a hazai agro-biodiverzitás fenntartásáért
A 2010-es években a sikeres vetőmagfogásra fókuszáltunk. A képzések, szakmai utak, táborok tematikusan e témakör köré csoportosultak.
Kerestük az európai társszervezetekkel is a személyes kapcsolatot. 2014-ben részt vettünk egy kétnapos nemzetközi workshopon Nagyszékelyben, melynek tárgya a kertészeti növények diverzitásának megőrzése volt. Még ez évben ellátogattunk az osztrák Arche Noah, majd 2016-ban a bázeli Pro Specie Rara társszervezetekhez. Mindkét gyűjteménytől megkaptuk a vetőmagbankjuk teljes protokollját, ami számunkra is sok hasznos útmutatást nyújtott.
Öko-forrás Közösségi Vetőmagbank
A sikeres fajtákból a legtöbbünknek sikerült jó minőségű vetőmagot fogni, visszavetni. Elkezdtük a magunk termesztette vetőmagokat megosztani egymással. Magbörzéket, palántabörzéket rendeztünk, ahogy azóta is, minden évben.
2013-ban tízen megalapítottuk az alapítvány Közösségi Vetőmagbankját, azóta tovább bővült a tagság. A bankba minimum három éve visszavetett saját vetőmaggal lehet belépni és vállalni kell a fajta folyamatos fenntartását, valamint évente 5-10 mintamennyiségű frissen termett szaporítóanyag vetőmagbankba helyezését. Részletes leírást készítünk minden évben a betakarított vetőmag az évi történetéről – vetés, ültetés, betakarítás ideje, locsolás, meteorológiai körülmények, növényvédelem – és a fontos információról. Nyilvántartjuk a fenntartó termesztési javaslatait és az éves termesztési beszámolókat, sőt, a felhasználással kapcsolatos gasztronómiai javaslatokat is. A Vetőmagbank tagjai szabadon kérhetnek a gyűjtemény minden tételéből mintamennyiséget. Dolgozunk a minőségbiztosításon, szeretnénk egy laboratóriumot létrehozni.
2017-ben csapatépítés és tapasztalatszerzés lehetőségét megragadva négy napot két balaton-felvidéki vetőmagbank-társunk biogazdaságában táboroztunk Szentbékkállán és Hegyesden. Előző évben Nagyszékelyben volt vetőmagos továbbképző szakmai tábor, már másodjára.
Tündérkert-mozgalom
Tündérkertek gyümölcsös génbankok. A Kárpát-medencében már 150 körül van a számuk. Kovács Gyula, Jánossy Andor-díjas erdész indította el ezt a különleges fajtamegőrző és egyben közösségi kezdeményezést. Mi a Pilisi Parkerdő Budakeszi Erdészete területén ültetett 900 gyümölcsfa fejlődését követjük, morfológiai vizsgálatában és koronaalakításában vettünk eddig részt önkéntes munkában.
Az együttműködésnek köszönhetően 2013 és 2021 között „Oltógallyak nyomában” címmel 21 gyakorlatorientált, elméleti gyümölcsgazdaképzést rendeztünk a Tündérkertben és a Budakeszi Vadaspark kis oktatópavilonjában. Nagy érdeklődés van minden évben a metszési, zöldmetszési bemutatók, a csemetevásárok, az elméleti képzéseink és a tanulmányi utak, táborok iránt is.
A különleges élmények közé tartoznak Kovács Gyula göcseji ültetvényeiben töltött napok, melyeket Szarvas József viszáki Pajtaszínházi estéivel, koncertekkel, színielőadással, gyümölcsészeti előadásokkal, kirándulással és a közös főzéseinkkel tettünk teljessé.
Sokféle képzettséggel rendelkezünk. Vannak közöttünk kertészek, tanárok, több művész, mérnökök, informatikusok, fogorvosok és postai dolgozó, vasmunkás, nyugdíjas bányász, biopék, nyelvi szaklektor, sajtmester, óvónő, bankár, térképész, közgazdász – a teljesség igénye nélkül.
Az évek alatt a képzéseknek és a projekteknek köszönhetően sok-sok érdeklődő hallgató tudást, tapasztalatot szerzett, közösségre talált nálunk. Közülük 150-en iratkoztak fel levelezőcsoportunkba.
Most, hogy a 2000 óta eltelt éveknek az összefoglalására vállalkozva áttekintem az eseményeket, magam is elcsodálkozom, hogy tudtunk ennyi szép, izgalmas dologba belevágni! Igyekeztem a legfontosabbakat kiemelni, sok minden így is kimaradt. Mindenesetre örülök, hogy most ez így együtt van.
Maga az írás is öröm volt, hát még az elmúlt 21 év sok-sok értéke: a természet titkaiba való be-betekintés, az egyre sikeresebb kertművelés, a jó termés, a közösségi élmények megélése és azzal a sok csodálatos emberrel való találkozás, barátság! Az agro-biodiverzitás fenntartása állami feladat, ugyanakkor valamennyiünk érdeke, lehetősége, felelőssége, örömforrása.
Bordás-Varga Nóra
Biokultúra 2021/2-3
