A homoktövis hazánk folyómenti területein is őshonos. Nem különösebben igényes, kétlaki gyümölcstermő cserje, kisebb kertben is elfér. A nemesített változatok kevésbé tövisesek.
Aki bővebben érdeklődik iránta, azoknak figyelmébe ajánljuk „A vadgyümölcsök a kertben és az ültetvényekben”című könyvet.
Igen nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, valamint karotinoidokat és flavonoidokat, ezáltal támogatja az immunrendszert, csökkenti a gyulladásokat és még számos egyéb egészségvédő hatást tulajdonítanak a termésének, levelének. Finnországban igen nagyra becsülik, szokás családi homoktövis gyűjtő kirándulásokat tenni, hogy a felhalmozott készlettel könnyebb legyen a tél átvészelése.
A homoktövis nem a „szerelem első kóstolásra” típusú gyümölcs, hiszen savanyú – kesernyés íze, jellegzetes szaga elsőre inkább fintort, semmint elégedett mosolyt szokott kiváltani. De ne ítéljünk az első találkozás alapján, mert hígítással, édesítéssel könnyen szelídül.
Íme a mi bevált módszerünk:
A bogyókat kicsit szárítsuk meg és tegyük dobozba vagy befőttes üvegekbe, majd tegyük a mélyhűtőbe. A tél folyamán mindig tudunk kicsit kicsípni a fagyott gyümölcsökből. Kisebb pohárban a hűtőben napokig eláll, folyamatosan 10-15 bogyóból csinálhatunk friss szörpöt.
A bogyókat kiengedés után beletesszük egy pohárba, majd kanállal összenyomkodjuk őket.
Vizet engedünk rá, lehet mézzel édesíteni, de nem szükséges. Rostos levet kapunk, íze így nem túl fanyar.
