A víz életelixír embernek, állatnak, növénynek, sőt az egész természetnek. A hosszantartó, szélsőségesen meleg és száraz időszakok megmutatják, mennyire körültekintően kell bánnunk a vízzel. A Bajor Kertakadémia szakembereinek javaslatai segítenek abban, hogy kertünk a száraz nyári időszakokban is csodálatos „zöld oázis” maradjon. Ésszerű vízgazdálkodással egyszerre óvjuk ezt az értékes erőforrást és a biológiai sokféleséget.
Esővíz hasznosítása
Ciszternában egész évben nagy mennyiségű vizet gyűjthetünk be és tárolhatunk. Amint a későtavaszi időjárás megengedi, helyezzük ki annyi esővíz tárolót, amennyit csak tudunk. A száraz időszakokban ennek jó hasznát vesszük. A tél közeledtével azonban ürítsük ki a tartályokat, hogy a fagy kárt ne tegyen bennük, a maradék vizet locsoljuk ki a sövény, a cserjék vagy a fák alá, így a víz nem megy veszendőbe, hanem beszivárog a mélyebb talajrétegekbe. A teli locsolókannákat, tartályokat levihetjük a pincébe, hogy később abból öntözzük a szobanövényeket és a dézsásokat.
Víz és talaj
Homokos, csekély humusztartalmú, sekély termőrétegű talajon különösen nagy gondot okoznak a száraz és a forró időszakok. Szerves anyag pótlásával (zöldtrágyával, komposzttal, istállótrágyával, levelekkel) növelhetjük a humusztartalmat, aminek hatására kedvezőbb lesz a talaj szerkezete, jobban elvezeti és megtartja a csapadékvizet és az öntözővizet.
Jobban megtartja a talaj a vizet, ha valamilyen szerves anyag kerül vékony rétegben a felszínére, például előszárított fűnyesedék, zöldséghulladék, kapálás után maradó növényi anyag vagy szalma. A mulcsréteg megakadályozza, vagy legalábbis nehezíti a vízkészletért versengő gyomnövények fejlődését. Hasonló a talajtakarás hatása, ha a fák, cserjék alá terítjük, ahova egyébként sem vetettünk semmit.
A takarás alatt nem cserepesedik a talajfelszín. A porozitását megőrzött talaj elvezeti a (heves) esőzések vizét, vagyis úgy nyeli el, hogy nem erodálódik tőle. Ha sekélyen megkapáljuk a talajt, akkor kevesebb vizet fog a kapillárisokon (csövecskéken) keresztül elpárologtatni, amivel akár két öntözést is megúszhatunk.
Homokos, csekély humusztartalmú, sekély termőrétegű talajon különösen nagy gondot okoznak a száraz és a forró időszakok. Szerves anyag pótlásával (zöldtrágyával, komposzttal, istállótrágyával, levelekkel) növelhetjük a humusztartalmat, aminek hatására kedvezőbb lesz a talaj szerkezete, jobban elvezeti és megtartja a csapadékvizet és az öntözővizet.
Jobban megtartja a talaj a vizet, ha valamilyen szerves anyag kerül vékony rétegben a felszínére, például előszárított fűnyesedék, zöldséghulladék, kapálás után maradó növényi anyag vagy szalma. A mulcsréteg megakadályozza, vagy legalábbis nehezíti a vízkészletért versengő gyomnövények fejlődését. Hasonló a talajtakarás hatása, ha a fák, cserjék alá terítjük, ahova egyébként sem vetettünk semmit.
A takarás alatt nem cserepesedik a talajfelszín. A porozitását megőrzött talaj elvezeti a (heves) esőzések vizét, vagyis úgy nyeli el, hogy nem erodálódik tőle. Ha sekélyen megkapáljuk a talajt, akkor kevesebb vizet fog a kapillárisokon (csövecskéken) keresztül elpárologtatni, amivel akár két öntözést is megúszhatunk.
Víz és növényválasztás
Bőséges és jó minőségű zöldséghez csak megfelelő öntözéssel juthatunk. Leginkább a tavaszi vetések eredményesek, mert még nedves a talaj. Vonatkozik ez a sárgarépára, borsóra, retekre. A gyökérzöldségek, például a pasztinák, a sárgarépa vagy a feketegyökér gyökere mélyre hatol, így kevesebb vízzel is beéri. Hasonló mondható el az olyan vastag gyökerű növényekről, mint a mángold vagy a cékla.
Használjuk ki a hosszú őszt, vessünk késői salátaféléket és káposztát. Ha az év vége sok csapadékot hoz, a növények erőteljes növekedésbe kezdenek.
A pázsit sok vizet igényel, száraz, forró nyarakon rendszeresen és alaposan kell locsolni. Azért láthatunk gyakran kiégett füvet, mert másnak jut a víz. Vizet spórolhatunk azzal, hogy csökkentjük a pázsitot vagy hagyjuk a szárazságtűrő fajok megtelepedését (pl. fehérhere, százszorszép). A virágos gyepek, a gyógynövényekben bővelkedő, kevésbé gondozott területek nem igényelnek külön nyári öntözést, ellentétben az intenzíven gondozott fűvel. Ahol nem járkálunk, oda talajtakaró növények is kerülhetnek.
A forróságot és meleget tűrő növények vízigénye csekély, velük sok vizet takaríthatunk meg. Ezek jól illenek az évelő virágok közé, például a rizómások, hagymások, vagy a kis, ezüstös levelű fajok, a molyhos levelűek vagy a vastag bőrszövettel (epidermisszel) rendelkezők.
A sövénynövényeket, rózsákat, gyümölcsfákat és díszfákat érdemes inkább ősszel ültetni, mivel így hasznosítjuk a téli csapadékot a gyökérképződés megindulásakor és csak később van szükségük kiegészítő vízadagra, ha száraz a tavasz.
Szakszerű öntözés
Inkább kevesebbszer öntözzünk, de akkor alaposan. Ha óvatosan öntözzük a zöldségeket, akkor négyzetméterenként 20-25 literrel számolhatunk, ami 20 cm mélyen nedvesíti át a talajt, így elég, ha csak minden harmadik napon adunk vizet.
A frissen ültetett évelők és fásszárúak hetente két-három alkalommal igénylik az öntözést. Nem locsolókannával öntöz? Akkor mérje meg, mennyi víz jön ki a locsolócsőből és az öntözőberendezésből. Olyan vízsugárral dolgozzon, amitől nem iszapolódik és mosódik el a talaj, illetve a későbbiekben nem cserepesedik fel.
Lehetőleg reggel locsoljon. A kicsit nedves, harmatos állapotban, éjszaka lehűlve a talaj és a növény is jobban felveszi a vizet. Csak akkor öntözzön vezetékes vízzel, ha nincs más megoldás, mivel lehet, hogy csak 8 oC-os. Ez önmagában is jó ok, hogy reggel öntözzünk, mert így a növényeket nem tesszük ki hidegsokknak.
Az öntözővíz ne a lombra kerüljön, hanem közvetlenül a gyökerekhez. Ha felülről öntözünk, egy csomó víz elpárolog, mielőtt eljutna a gyökerekhez, ráadásul a gombabetegségekhez vezethet.
Az egyesével álló, termésükért termesztett zöldségek, valamint az újonnan ültetett fásszárúak és évelők mellé cserepeket, gyűrűket áshatunk be, amikből akár nagyobb mennyiségű víz is úgy tud lassan és mélyre felszívódni, úgy, hogy a talaj nem mosódik el.
Forrás: lwg.bayern.de
Fordította: Gelencsér Margit
Kapcsolódó cikk:
Víztakarékosság a biokertben
