A nehézfémek bizonyos mennyiség fölött egészségkárosítóak, ezért törekednünk kell arra, hogy a táplálékkal minél kevesebbet vigyünk be. Az évtizedeken keresztül bevitt kis mennyiségek nem okoznak jellegzetes tüneteket, így nehéz felismerni a következményeket.
A szervezetünket érő nehézfém terhelés többnyire ipari eredetű, cikkünk ennek élelmiszerbiztonsági kérdéseire fókuszál.
Kadmium és műtrágya használat
Károsítja a veséket, ami megzavarja a kálium és a foszfor anyagcserét, valamint a D-vitamin képződését, így a csontok károsodhatnak, illetve hozzájárul a daganatok kialakulásához. A dohányfüstben is jelen van a kadmium, így a dohányosok eleve nagyobb terhelésnek vannak kitéve.
Az élelmiszerekben előforduló kadmium mennyisége függ egyrészt a környezet, elsősorban a talaj kadmium tartalmától, de attól is, hogy ebből az adott körülmények között mennyit vesz fel a növény. Mindkét tényezőt befolyásolja, hogy a területen ökológiai gazdálkodás folyik-e.
Egyes műtrágyák kadmium szennyezettsége hozzájárul a kadmium felhalmozódásához. Ugyanakkor a műtrágyák a talaj kémhatását a savas felé tolják, ami pedig elősegíti a kadmium oldódását és mobilizálódását. Az ökológiai gazdaságokban nem használnak műtrágyákat, így mindkét szempontból az öko az előnyösebb.
Az anyatejjel táplált csecsemőkre nézve veszélyes, ha anyjuk szervezetében sok kadmium halmozódott fel, ugyanis kimutatták, hogy ez a nehézfém a laktáció során távozik az anyai szervezetből és átkerül a tejbe.
Higany a tengeri halakban
Ipari eredetű szennyeződésként kerül a higany a tengerekbe és ott beépül az élőlényekbe. Különösen veszélyeztetettek a tápláléklánc csúcsán álló ragadozók, például a tonhal fajok, mivel bennük koncentrálódik az elfogyasztott táplálékállatok nehézfém szennyeződése, így rendszeres fogyasztásuk nem javasolható. Az ökológiai gazdálkodás feltételrendszere szerint a tengerből vagy természetes vízből kifogott hal nem kaphat biominősítést, hiszen például egy ipari nehézfém szennyeződés is kiszámíthatatlan kockázatot jelent.
Réz, mint növényvédő szer
A réz olyan toxikus nehézfém, amely csekély mennyiségben nélkülözhetetlen, mivel számos enzimünkben megtalálható és szükséges a vérképzéshez is. A mezőgazdaságban általánosan használnak rézsókat baktérium- és gombaölőként. A rezes hatóanyagok bioban engedélyezettek, de mennyiségi korlátozás alá esnek. Hosszú évek tapasztalata alapján az engedélyezett dózisban a réz nem okoz egészségkárosodást, a szergyártók pedig igyekeznek olyan rézkészítményeket piacra dobni, amelyek kisebb fémtartalom mellett érik el ugyanazt a védőhatást, például a szemcseméret csökkentésével.
Mit tehetünk azért, hogy táplálékunkban kevesebb legyen a nehézfém?
Ebből a szempontból is érdemes a biotermékeket választani, különösen a kadmium-terhelés csökkentése érdekében.
A rézsók – a szintetikus növényvédő szerekkel ellentétben – nem szívódnak fel a növényi szövetekbe, a termés vagy levél felszínén maradnak, alapos mosással eltávolíthatók.
Javasolnánk, hogy tengeri hal helyett fogyasszunk inkább hazai biohalat. Sajnos azonban minimális belőle a kínálat, reméljük, hamarosan bővül.
A témáról bővebben információs oldalunkon, ahol arra a kérdésre keressük a választ:
Miért jó a bio? – 12 téma egyetlen kérdés megválaszolására.
Témák:
