A szatymazi Bio Csányi Családi Gazdaságból Szunyogné Csányi Icu és édesanyja, Csányi Sándorné Ilona mesélt nekünk a vásárlók szemének láthatatlan háttérmunkáról, a család elkötelezettségéről, és Szardíniáig vitt hagyományaikról.
Mióta létezik a biogazdaságuk?
Szunyogné Icu: 2000-ben léptünk be a Biokontroll Hungária ellenőrzése alá, de előtte is vegyszermentesen termeltünk.
Mióta vannak jelen az Ökopiacon?
Csányiné Ilona: Még Talán a Marczibányi téren csatlakoztunk, ezt nem tudom pontosan megmondani. Nemes Mátyás indíttatására jöttünk először az Ökopiacra. Gyakran részt vettünk Fülöpjakabon a Bio Napokon, és Matyi volt az, aki a férjemet noszogatta, hogy piacozzunk. Neki sokat köszönhetünk, eleinte rengeteget segített, aztán önállósodtunk. Emlékszem, az első alkalommal olyan lassan ért fel a férjem az áruval Budapestre, hogy vevők már nem voltak. Mátyás közbenjárására a többi árus vásárolt tőlünk annyit, hogy legalább az üzemanyagunk megtérüljön. A régiekre nagyon jellemző volt ez a fajta összefogás, baráti, családias hangulat uralkodott a piacon. Hogy most mi van, már nem tudom, mert a lányom járt ki sok évig, most pedig már az unokáim is árusítanak.
Icu, milyen most a piaci hangulat Ön szerint?
Szunyogné Icu: A régi árusokhoz újabbak csatlakoztak, akik már lehet, hogy más szemléletet képviselnek, de azért a barátias hangnem még mindig jelen van. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az évek során a vásárlókör is cserélődik. Jönnek újak, szinte minden héten rácsodálkozik egy új látogató, hogy jé, ő itt lakik a kerületben, és nem is tudta, hogy van itt egy Ökopiac.
Családi vállalkozás az Önöké?
Szunyogné Icu: A szüleim, Csányi Sándor és felesége, Ilona kezdték, apukám betegségekor a termelés mellett az értékesítésbe is becsatlakoztunk. Most már a bátyám, illetve 4 gyermekem is részt vesz a családi vállalkozásban. Detti lányom szeret legjobban árulni a piacon.
Csányiné Ilona: 3 gyermekem van. A középső Icu, aztán van egy nagyobb fiam, meg egy kisebb lányom, aki Szardínián él, de ott is biogazdálkodással foglalkozik. Tehát ezt nem csak itt végezzük, hanem viszik tovább magukkal a hagyományt a világba. Szardínián pl. dobozrendszerben osztják szét a lányomék a megtermelt zöldséget-gyümölcsöt. A férje tanár, sokan ismerik, és az ismerős családoknak viszik házhoz a termést kosárkákban. Itt is szívesen csinálnánk ilyen egységcsomagokat, ha van rá igény.
Mi mindent kínálnak az Ökopiac vásárlóinak?
Szunyogné Icu: Gyümölcs, zöldség a fő profilunk. A Dél-Alföldön nálunk több a napsütés, valószínűleg ez az oka annak, hogy más ízű, zamatosabb minden, ami itt terem. Mondják a vevők, hogy érzik a különbséget, sokkal finomabb a gyümölcs, zöldség. Mivel kézi munkára alapozunk, meg az odafigyelésre, nem nagyüzemi mennyiséget állítunk elő, inkább többféle termékünk van, kis mennyiségben. Nem az árakkal, hanem az ízzel és a minőséggel tudunk versenyezni.
Burgonya, csicsóka, batáta, sütőtök, sárgarépa, káposztafélék, paradicsom, paprika, uborka, fűszernövények, sokféle gyümölcs terem nálunk. Frissen is áruljuk őket, de el is tesszük: mártásokat, krémeket készítünk belőlük, valamint savanyúságot, lekvárt, leveket. Néhány üveggel (40-200 üveggel) készítünk egy-egy alapanyagból, és korlátolt mennyiségben, kuriózumként áruljuk őket. A búzából például csíramálé és csírakeksz is készül, szeretik a vevők, egy különlegesség.
Télen milyen termékkínálattal várják a vásárlókat?
Szunyogné Icu: Savanyú káposzta, savanyú paprika, uborka, lekvárféleségek, mártások, csíramálé, csírakeksz, batáta, burgonya, amit az Ökopiacra szoktunk vinni.
Mekkora területen gazdálkodnak?
Szunyogné Icu: A biogazdálkodásba elég nagy terület be van vonva, összesen 200 hektár biztosan. A háztáji termés, amit a piacra viszünk, az kb. 3-4 hektárról jön le. A 200 hektár nem egybefüggő terület, hanem szanaszét vannak apróbb földjeink. A nagy területen inkább gabona terem. Állatokat is tenyésztettünk régen, de ma már keveset. Jelenleg juhunk, sertésünk és baromfin van, de az most nem ellenőrzött állomány.
Mi az oka?
Szunyogné Icu: Apukám lebetegedett. Nem bírt lejjebb adni a pörgésből, napi 3-4 órát aludt, hatalmas terheket vállalt közben magára, és ez sajnos az egészségére ment. Most, hogy őt ápoljuk, annyi állat gondozására nem jut már energiánk. Meg az állatokkal sok az adminisztráció, nem érte meg, nem hozta vissza a befektetést, a zöldségekkel viszont nagyon szeretünk foglalkozni.
Volt, amit szerettünk volna folytatni abból, amit apukám elkezdett, de nem megy most, hogy ő fekvőbeteg. Ebből látszik, hogy mekkora terhet vitt egyedül illetve anyukámmal, hogy most az egész család együtt nem tudja ugyanazt ellátni.
Milyen filozófiát képviselnek?
Csányi Sándorné Ilona: Mezőgazdasággal foglalkozó családból származunk, én is, a férjem is. A gazdálkodás tehát a vérünkben van. Egyszerűen mi itt érezzük jól magunkat, a földön. A szabadság nem az nekünk, hogy nem dolgozunk és elmegyünk nyaralni, hanem az, hogy úgy dolgozunk, hogy nem viszünk a földre olyat, ami a természettel való kapcsolatunkat megzavarja. Nem hallgatunk ott zenét, nem viszünk telefont, csak figyeljük a növényeinket és a bogarakat. Esős napokon adminisztrálunk, de akkor is várjuk, mikor süt ki a nap.
Az, hogy vegyszermentes legyen a termelés, az a kettőnk elképzelése volt a férjemmel. Emiatt nem fértünk be sehova, mindig más úton jártunk, mint más gazdák. Amikor bejött a bio, örültünk, hogy végre valahova beillünk. A későbbiekben is mindenképpen ezt az utat követjük, mert tudom, mennyire más az íze és a minősége annak, ami itt megterem. Aki nem kóstolta, nem is tudja. Múltkor jártam Szegeden, és muszáj volt ennem egy vendéglátóhelyen valamit. Rossz ízű, rossz minőségű volt. Nem értem azokat, akiknek a bio drága, nekem inkább ez a drága, hogy kifizettem, és mégsem ettem egy jót. Akkor inkább elrágcsáltam volna egy finom bio sárgarépát.
Köszönjük a beszélgetést!
