„Az ember nem is a pénzért csinálja, hanem a mosolyokért” – Interjú Nemes Mátyás biogazdával

A fülöpjakabi biodinamikusan termelő gazdát, Nemes Mátyást senkinek sem kell bemutatni, aki akár már egyszer is vásárolt az Ökopiacon. A vásárlók és a gazdák egyaránt nagyon szeretik, sokukat ő hívott a piacra, ő segítette első tétova lépéseiket a vegyszermentes gazdálkodás felé. A közelgő Falvak Éjszakája rendezvényről, valamint múltról és jövőről beszélgettünk vele.

Mióta biogazdálkodik?

1999-ben kezdtem. Nagyon sokszor elmondtam, és most is megragadom az alkalmat, hogy a Vásárváros helyén volt egy kedves kis biokert, és ott azt tapasztaltam, hogy teljesen másmilyenek az emberek. Kedvesen körbevettek, ott találkoztam először Frühwald Ferivel és olyanokkal, akik már sajnos nincsenek köztünk. Körbevezettek, és olyan megragadó volt, hogy utána elkezdtem gyűjteni az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos könyveket. Lett egy kertünk minimális vegyszerrel, aztán amikor erre a tanyára költöztünk, ahol most is élünk, épp akkor szervezett a néhai Széchenyi Erzsike biogazda tanfolyamot, amin én is részt vettem. Így indultunk el.

A megszerzett tudást pedig igyekszünk most továbbadni. A két felnőtt gyerekünk is ökológiai gazdálkodásban tevékenykedik, kötődnek a piachoz is. De most már kifelé tartanak az ökogazdálkodásból, lehet, hogy „ki fognak röppenni”, mert az ember energiáját ez az életmód bizony felemészti. Főleg azokét, akik közel 20 éve nem hagytak ki egy fél évnyi piacot sem.

Ön a piac első árusai között volt. Milyen élmény visszaemlékezni azokra az időkre?

Amikor elindult itt Fülöpjakabon az egész, akkor Széchenyiné Erzsike azt mondta, hogy szerinte Magyarországon nincs még túl nagy igény az ökológiai gazdálkodásból származó termékekre. Én meg azt gondoltam, tegyünk egy próbát! Üljünk össze egy-két autóba, és menjünk Budapestre, próbáljuk ki! Hét árus gyűlt össze akkor, tehát ez még nagyon a kezdet kezdete volt. Amikor megérkezett a vevők áradata kora reggel, a kollegák kapkodhatták a kezüket, akkora volt az igény. Így elég hamar felduzzadtunk, gyorsan duplájára növekedett az árusok száma. Egy év múlva ki is nőttük a piacot, és mentünk tovább a Marczibányi térre, majd 3-4 év alatt azt a helyet is kinőttük. Ez volt úgymond a tesztidőszak.

Milyen érzés, hogy most már 100 árusra duzzadt a piaci csapat?

Nem nagyon érezzük másnak. Ami a jelenlegi Ökopiacot illeti, a legjobb helyét találta meg. Ideális körülmények vannak, persze ennél is lehetne jobb, de a közép-európai piacok viszonylatában büszkék lehetünk rá. Az árus szemével is jó végignézni reggel a feltornyosult almán, málnán, mángoldon, káposztákon… hát, mit mondjak? Nagyon szép. Aki szeretné látni, hogy mit tudnak a biogazdák, az jöjjön ki reggel 6 órakor és nézzen szét! Kedvére válogathat, nem sokan fogják zavarni akkor még, és rendkívüli esztétikai élményt is szerez.

Amikor az árusokkal, gazdákkal interjút készítünk, többen Önt említik, mint aki segített nekik az Ökopiacra beilleszkedni, a kezdeti nehézségeken túllépni.

Valójában sokszor az ember nem is a pénzért csinálja, hanem a mosolyokért. Azokért az élményekért, amikor egy kisgyerek hajlandó reggel korán kelni és kijönni a piacra. Felkelti anyát, hogy „itt ne hagyjál, mert ki akarok menni Matyi bácsihoz és Marika nénihez”. Ezt az élményt nem lehet pénzzel kifejezni. Múltkor is egy 3 éves csöppség odaállt elém. Leguggoltam hozzá, erre megölelt, a nyakamba csimpaszkodott. Ez annak a szeretetenergiának a jele, amit érzek, és remélem, hogy a kollegák is hasonlót élnek meg, amikor igyekszem segíteni nekik.

Mi mindent találnak meg Önöknél a vásárlók a piacon? Jól tudom, hogy 45 zöldségfajtát termeszt?

Már 60 felett volt tavaly a zöldségfajták száma, illetve inkább zöldségfajokat mondok, mert ebben a 60-ban pl. a salátákat egynek vettük, pedig abból is több fajta van. Mindent felsorolni sokáig tartana, ezért inkább a különlegességeket, a kuriózumokat emelem ki: kevesen termelnek többféle ősbatátát, de mi igen, és a keserűuborka is ritkaságszámba megy. Fodros kelt is viszünk ki, és mindenfélét, amit csak el tud képzelni a vásárló, a káposztaféléktől a salátákon keresztül gyökérzöldségekig.
25 hektáron biodinamikusan gazdálkodunk. Van, ahogy szinte minden háznál, egy tyúkunk, egy kacsánk, egy disznónk és juhunk is, de számottevő állattenyésztést nem folytatunk.

Május 26-án Falvak Éjszakája lesz Fülöpjakabon. Mivel készül az Ön gazdasága?

Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos látnivalók a szomszédban, Gyöngyösi Sándor biogomba termesztőnél fog zajlani. Ő neves előadókat hívott meg egy délelőtti közérthető, tudományos előadássorozatra. Mindenki az őt érdeklő témájú előadásra tud beülni, de lehet végig is maradni. Mi az egy hónappal később megrendezésre kerülő Everness Fesztiválra készülünk egy jurtafaluval, amiben több településről hívunk ökológiai gazdálkodáshoz is kapcsolódó előadókat. Az Everness Fesztiválhoz kellenek segítők, hogy az a 8-10 előadó, aki szerepelni fog, csak arra tudjon koncentrálni, amire kell. A Falvak Éjszakája kapcsán mi ezeknek a segítőknek tartunk egy jó hangulatú ismerkedős napot. Jönnek lekvárkészítők, vagy pl. egy gyógykozmetikumos előadó is, akinek a gyógyfüvei is megtekinthetők lesznek. A Falvak Éjszakája csak egy fantázianév, a programok a gazdaságokban napközben zajlanak, éjszaka pedig koncertek, beltéri programok, bál szórakoztatja majd az érdeklődőket. S aki akarja, másnap folytatja.

Mit üzen a vásárlóknak?

Nem csak a vásárlóknak, hanem mindenkinek szeretnék. Épp ma néztünk meg egy valamikori ásott kutat itt a tanyán. 6 méteres a kút, ott volt a vízszint, amikor a múlt évszázad 30-as éveiben a ház megépült. Most nincs benne egy csepp víz sem, 9 méter alatt marad a vízszint. Fontos lenne észrevenni, hogy nagyon az utolsó órában vagyunk, vészesen fogy a vízkészletünk. Úgy tapasztalom, a tudósok nem érzik ennek jelentőségét, talán, mert ellenérdekeltek, és a saját elméletüket nehezen tagadják meg. Ezért nekünk, hétköznapi embereknek van mit tennünk.

Mire gondol, mit tehetünk?

Van egy érdekes ellenpéldám. Csécs Móni a Waldorf iskola mezőgazdasági gyakorlati tanára, most végzett Gödöllőn. Biodinamikus gazdálkodásból szerette volna a szakdolgozatát írni, de mondták neki, hogy ez idejét múlt szemlélet, válasszon más témát. Erre ő juszt is megírta, fókuszba helyezve, hogy szerinte az ellenző hozzáállás idejét múlt.
Sajnos ez a jövő nemzedéket tanítók általános nézete, hogy az ökogazdálkodás, a biodinamikus gazdálkodás túlhaladott, pedig sosem volt ekkora szükség rá, mint most, amikor már a magzatot körülvevő „élet vize” is szennyezett. Ezért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ökogazdálkodást érdemes támogatni, hiszen az elfogyasztott zöldségekben magas a víztartalom, és a tiszta víz visszaforog a természetbe.

Köszönjük a beszélgetést!