A cseresznyelégy a cseresznye- és meggytermesztés legfontosabb kártevője. Lárvája okozza a cseresznye, és ritkábban a meggy kukacosságát és korai rothadását.
A lárva teljes fejlődése a cseresznyében zajlik, így az ellene való növényvédőszeres kezelés igen nehéz, rendkívül pontos időzítést igényel. Biotermesztésben ezt a gondot tetézi az alkalmazható növényvédő szerek igen szűk köre.
Az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) a fúrólegyek családjába tartozó, egynemzedékes kártevő. Mérete kb. 3-3,5 mm, a szárnyain látható sötét keresztirányú foltokról ismerhető fel. A kártevő a talajban bábállapotban telel át. Az imágók kelése általában április közepén kezdődik, a rajzásuk augusztus elejéig is eltarthat. A nőstények a petéiket az éppen sárgulni kezdő – zsendülő – cseresznye héja alá helyezik, egy termésbe egyetlen petét raknak, ráadásul a cseresznye „foglaltságát” mutató feromonnal is megjelölik a termést. Így a legtöbb esetben egy cseresznyében egyetlen lárva található. A petéből a lárva kb. 1 hét elteltével kel ki, majd két hét alatt fejlődik ki. A kifejlett lárva elhagyja a gyümölcsöt, a talajra hullik, ahol bebábozódik és csak a következő tavasszal kel ki.
Az utóbbi években egy újabb cseresznyelégy faj is megjelent hazánkban: az Amerikából behurcolt amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata). E faj nagyon hasonlít európai rokonára, szárnymintázata alapján azonban jól megkülönböztethető. Életmódja csaknem azonos az európai cseresznyelégyével, a fő különbség, hogy valamivel később indul és tovább, augusztus végéig rajzik. Ezért ez a faj a kései cseresznye- és meggyfajtákat fokozottan veszélyezteti.
A kártevő előrejelzésére és az ellene való védekezésre ökológiai gazdálkodásban is jól használható a ragadós cseresznyelégy színcsapda. A cseresznyelegyet élénk sárga színnel be lehet csapni. A kártevő ugyanis a talaj felől repül a sárguló cseresznyére tojásrakás céljából. A henger alakúra hajtott és a cseresznyefa lombkoronájának külső részeire helyezett sárga színcsapdák erősen vonzzák a talaj felől „támadó” cseresznyelegyeket és beleragadnak azokba. Így sok cseresznyelégy megfogható, ami által a kukacos cseresznyék száma is csökken.
A módszer hatékonysága tovább növelhető cseresznyelégy illatcsalétek alkalmazásával. Ha az illatcsalétket a sárgalaphoz rögzítjük, a légyfogás jelentősen növekedni fog, kisebb kertben ez a módszer közvetlen védelemre is használható. A csapdákat még a cseresznye sárgulása kezdetén ki kell helyezni, mégpedig egyenletesen szétosztva a fán a lombkorona magasságának minden méterére legalább 2 színcsapdát rakva. Fontos, hogy a fa tetejére is kerüljön 2-4 lap, de az északi oldalra nem szükséges tenni. A cseresznyelégy színcsapdákat a teljes szezonon át érdemes használni a kártevő rajzásának nyomon követése és a gyérítés szempontjából egyaránt.
A biotermesztésben alkalmazható rovarölő szerek közül az azadirachtin hatóanyagú készítmények (Neem Azal) németországi kísérletekben bíztató eredményeket hoztak a cseresznyelégy elleni hatékonyságukkal kapcsolatban. Az eredmények szórása valószínűleg a kezelések nem mindig megfelelő időzítésének lehet a következménye.
Házikertekben javasolható egy megelőző agrotechnikai módszer is a cseresznyelégy visszaszorítására. A cseresznye leérése után a fa alatti területet mélyen fel kell ásni, beforgatva ezzel a talaj mélyebb részére a cseresznyelégy bábokat. Ha a következő tavasszal a talajt le is döngölik, a kikelő cseresznyelégy imágók kirepülését jelentősen csökkenteni lehet.
László Gyula
agrármérnök
Biocont Magyarország Kft
Kapcsolódó cikk:
Ha kukacos a szilva
Kapcsolódó kiadvány:
Növényvédelem vegyszerek nélkül a biokiskertekben
