„Bele kellett tanulni, megismerni a buktatókat” – Interjú Popovics Ferenccel

Ferenc 18 éve biogazdálkodik, és 15 éve árusít az Ökopiacon. Az epret és a cukkinit, amit árul már biztos mindenki kóstolta. Véleménye szerint csak egy szemléletváltásra lenne szükség, és máris környezettudatosabbak és egészségtudatosabbak lennénk. Ezen a héten vele beszélgettünk.

Mikor kezdett biogazdálkodni?

2001-ben. Apósom kezdte 1998-ban a vegyszermentes termelést, és ezáltal kerültem közelebb hozzá én is. Aztán 2001-ben pályáztam 10 fóliasátorra, mert megtetszett a biogazdálkodás közege.

Mikor csatlakozott az Ökopiac árusaihoz?

3 év volt az átállás, ami után megkaphattuk a bio minősítést, tehát 2003-ban tudtam csatlakozni. Akkoriban még a Marczibányi téren működött az Ökopiac. Akkor, 15-16 éve még közel sem ennyi termékem volt. Az évek során sok minden változott. Eleve bele kellett tanulni, megismerni a buktatókat. Volt, amikor többféle árum volt, de nem biztos, hogy volt értelme annyival foglalkozni. Most is van közel 20 termékem, és kialakult az évek során, hogy mi az, amire a vevőimnek is van igénye, és én is biztonsággal meg tudom termelni.

Mi mindent árul az Ökopiacon?

Az eper a húzóág. Fóliasátorban kezdődik mindig a termesztés, az újhagyma, saláta, hónapos retek, káposztafélék, újburgonya, borsó, bab, fürtös és kígyó uborka, paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, sárgarépa, sütőtök, cékla, csemegekukorica, utána meg szabadföldön is teremnek ugyanezek. A vetésforgó szabályrendszerét tartjuk. A fólia közelében szabadföldi vegyes gyümölcsös található, ahol van csemegeszőlő, ami idénre már érni is fog, valamint alma (40 fa), és 10-10 fa meggy, cseresznye, őszi- és kajszibarack, egy kevés málna, illetve szabadföldi eper is terem.

Feldolgozva is árusítja őket?

Nem, arra nincs kapacitás, csak frissen. Pénteken szedjük, szombaton visszük a piacra.

Hol és mekkora területen gazdálkodik?

Buj községben, Nyíregyházától 20 km-re termelünk, 7000 m2-en, amelyből 3500 m2 a 10 db fóliasátor területe.  Elég messziről jövünk tehát. Péntek hajnaltól kezdve készítjük össze az árut, este 9-kor, fél 10-kor fejezzük be. Aztán hajnali kettőkor már indulunk Budapestre. Ez a legkevésbé kellemes része, nem könnyű, de ez erről szól.

Családi vállalkozás üzemelteti a gazdaságot?

Egyéni vállalkozóként csinálom egyedül. Egy alkalmi mezőgazdasági munkás besegít, illetve a testvérem, Norbi értékesít a piacon.

Van-e valami személyes motivációja vagy filozófiája, ami a biogazdálkodáshoz köti?

Amikor mondják, hogy egyen a gyerek piros almát az egészségéért, akkor elfelejtik hozzátenni, hogy ez ne a permetszerekkel teli alma legyen. Én pl. a Florina fajtát termesztem, ami biogazdaságban gyönyörűen megvédhető a betegségektől a bioban is használható permetszerekkel. Nem is szükséges hozzá más. Régen nem volt ennyi növényvédő szer, mégis megtermett minden. Ezen mindenkinek el kellene gondolkodnia. Ha valakinek van egy kis területe, kertje, ugyanúgy meg tudná termelni növényvédő szerek nélkül is azt, amit szeretne, nem kell elkezdeni azonnal permetezni. Ez csak gondolkodásmód kérdése, tehát csak egy szemléletváltásra lenne szükség, és máris környezettudatosabbak és egészségtudatosabbak lennénk.

Milyen tapasztalatai vannak az Ökopiacról?

A vevőimről napokat tudnék mesélni. Szeretem őket, aranyosak. Van egy réteg, akinek szüksége van rá, azért vásárol. Van, aki viszont nem igazán értékeli, amit csinálunk, pl. meghallja, hogy fóliás az eper, akkor visszateszi. Van egy ilyen negatív hozzáállás, pedig ökológiai termesztésben engedélyezett a fóliasátor, semmilyen mellékhatása nincs. A fólia szó hallatán valószínűleg műanyag zacskóra asszociálnak, amiről tudják ugye, hogy nem szép dolog. Ez tehát a negatívum. A pozitívum pedig, hogy jó a piacon a közösség. A vásárlók mennyisége viszont mindig változó. Ha eladunk mindent, akkor vidáman megyünk haza. Ha nem, akkor kevésbé vidáman. Jó a hangulat, a szomszédos standokkal jól ismerjük már egymást, de sosem tudjuk, mit hoz a szombat. Jönnek-e a vevők, vagy a Balatonra mennek, lesz-e eső vagy nem… És igazodnunk kell a piaci árakhoz. Nem az a cél, hogy minél több pénzért adjuk el a termékeket, hanem hogy ne menjen kárba, ne hozzuk haza.

Köszönjük a beszélgetést!