Lakó Pali bácsi és felesége közel 18 éve népszerű szereplői az Ökopiac életének. Pali bácsi frissen sütött finomságaiért még a szombaton korán munkába indulók is a piac felé kanyarítják útjukat, és az árusok is szívesen reggeliznek nála, mielőtt a szombati vásárlóáradat megérkezik.
Pali bácsi sütödéje körül nem csak finom illatok, de kacagásfelhő is terjeng, hiszen sokan körülállják a kolbászos pultot és csak beszélgetnek és beszélgetnek…
Hogyan kezdett biogazdálkodni?
Az igazság az, hogy a feleségem, Kis-Lőrincz Ildikó a biogazda. Nagyon sok munkája van abban, amit a Ökopiacon a közönség láthat és ízlelhet. Én az ügyintéző vagyok a gazdaságban, de engem ismernek jobban a vevők, mert ő még talán egyszer sem járt kint.
Mind a ketten más világból jöttünk, ő vendéglátósként dolgozott, én pedig autófényező-restaurátorként. Szép sikereink voltak, de amikor összeismerkedtünk és összefontuk az életünket, olyan helyzetben voltunk, hogy mindketten feladtuk a korábbi munkánkat, vettünk egy tanyát és elterveztük, hogy szépen kiépítjük. Azon nem gondolkodtunk akkor még, hogy ebből élünk-e majd meg vagy nem, de nem akartunk mással foglalkozni. Eleinte csak keltünk-feküdtünk, mert egyáltalán nem értettünk a gazdálkodáshoz. Aztán Kecskeméten indult egy biotanfolyam, ami több hónapos volt, és mivel a szívem mindig is húzott az egészséges életforma felé, elvégeztem. Annyira tetszett, hogy én is szerettem volna megvalósítani a tanultakat. Rudolf Steiner könyve jutott először a kezembe, egy korábbi biotermelőtől kaptam. Belevetettem magam, és bár volt olyan oldal, amelynek a megértéséhez akár 4-5x is neki kellett futnom, nagyon szívem szerint szólt. Vettünk hát 3 kis mangalicát, hogy felneveljük magunknak. Az lett a vége, hogy nem vágtuk le, mert sajnáltuk őket. Elkezdtek szaporodni, aztán már több lett a portékánk, mint amit gondoltunk, hogy mi családilag el tudunk fogyasztani. A Biokontroll egyik ellenőre, Miklay Gabi, aki látta, hogy szép a termékünk, és kérdezte, miért nem viszek a piacra belőle. Az ő segítségével az akkor még a Marczibányi téren levő Ökopiacon kaptam egy 1 m2 –nyi asztalt. Aztán, ahogy a piac vándorolt és fejlődött, én is úgy fejlődtem.
Mikor csatlakoztak az Ökopiac árusaihoz?
Ennek már 17-18 éve. Eleinte almát vagy tököt sütöttem, majd gesztenyét is. Mindig azt figyeltem, hogy mi nincs még. Aztán rájöttem, hogy olyan piacot nehéz elképzelni, ahol nincs kolbászsütő. Úgyhogy elkezdtem sütögetni, és terjengett az illata, eleinte a körülöttem levő árusok, majd a vásárlók is kértek, hogy süssek nekik is. Természetesen sütöttem, és jó hangulat is kerekedett hozzá.
Azóta már generációk nőttek ott fel. Nagyon szeretem az Ökopiac közönségét, sokan mondják, hogy ez a legszebb program nekik szombatonként. Jönnek családostul és megreggeliznek nálunk. Nagyon jól esik.
Csak hústermékekkel foglalkoznak? Vagy mást is készítenek, termelnek?
A 17 hektáros területünkből 3-4 –en jószágok vannak, a többin pedig növényt is termelünk. Búzát, árpát, kukoricát, amelyeket a saját jószágainkkal etetünk meg. Korábban dinnyénk is termett, amivel szép sikereket értünk el, még most is várják sokan, hogy lesz-e dinnyénk. A fűszerpaprika ugyanígy nagy siker volt, de már nincs rá időnk. Ennek az az oka, hogy mivel gyomirtó szert nem használunk a bioban, kapálni kell. Méghozzá nekem kell kapálnom, mert nem lehet találni embereket rá. Ez sajnos nem fér bele az időbe és energiába.
Milyen állatokat tenyésztenek?
Mangalicát és fehér hússertést tartunk. Azt szoktam mondani, hogy nálunk a jószágoknak sokkal jobb soruk van, mint sok embernek, mert a legegészségesebb ételt kapják, aztán egészséges életformában élnek kint a szabadban, olyan nagy karámokban, ahol kedvükre játszhatnak, homokozhatnak, fürödhetnek. Átlagosan 200 jószágunk van, annak valamivel több, mint a fele mindig mangalica. A többi a fehér hússertés, ami kell a kolbászba, mert azt csak mangalicából nem lehet csinálni, olyan lesz, mint a lekvár, nem szikkad ki.
Milyen hústermékeket árusítanak az Ökopiacon?
Kolbász, hurka, virsli, sonkák, füstölt szalámi, kenőmájas, disznósajt, kocsonya, rántott hús és fasírt. Ezeket áruljuk.
Miért fontos Önöknek, hogy biotermékeket állítsanak elő?
Azért, mert én sem szívesen eszem meg, ami nem az. A piacra is csak olyat viszek, amit én szeretek. Aki biohúsból 10 dkg-ot megeszik, az olyan, mintha a vizes fajtából, amiket árulnak sok helyen, 30 dkg-ot enne. Sokkal tartalmasabb, kalóriadúsabb, és az íze is összehasonlíthatatlanul finomabb, mint a felpumpált táposé. Igaz, hogy a biogazdálkodásban sokkal tovább tart a mangalica és a sertés tenyészideje. Születésük után 9 hónap alatt sok jószágot úgy fel tudnak pumpálni a nem bio gazdaságokban, hogy 120-140 kg lesz, és akkor már lehet vágni. Nálunk az, hogy elérje ezt a súlyt, kb. másfél év, akár a mangalicánál, akár a fehér hússertésnél.
Mitől lesz jobb minőségű a végeredményül szolgáló termék?
Attól, hogy olyan eledelt kapnak az állatok, ami tartalmas. A tápok, vagy helyesebben koncentrátumok, arra szolgálnak, hogy szomjasak legyenek a jószágok és sokat igyanak. Az egész húsrendszerüket víz fogja eltömíteni és az nyomja a súlyt bennük. A miénkben azonban semmi ilyesmi nincs, ezért, sűrűbb a húsa, keményebb, szebb, több kalóriát tartalmaz, ezért nem szükséges belőle annyit enni. Úgy szoktam mondani, hogy ne sokat, de finomat. Egészségesen, természetesen.
Említette, hogy nagyon szereti az Ökopiacot és a vásárlókat…
Igen, nagyon kellemes a vásárlóközönség. Magát ezt a fajta Laci konyházást a vásárlók tanították meg nekem. Tettek fel kérdéseket, kértek ezt, kértek azt, és próbáltam őket kiszolgálni azzal, amire vágytak. Közben egy család lettünk. Akit kislányként még sok éve ott hagytak nálam a standon, hogy amíg vásárolnak a szülei, hadd maradjon, az most már felnőtt, hozza ő is a gyerekét a piacra. Sok a sportoló, akik az egészséges életmód miatt járnak az Ökopiacra, mindig mesélik, milyen meccsük lesz. A kisgyerekek szaladgálnak, kérdezgetik, „Szia, Pali bácsi! Van-e hurka?”. Szalagavató, operáció… mindenről tudok, elmesélik. Hát kell ennél szebb? Sokakkal nyitott az életünk egymás előtt. Ahogy elkezdjük a munkát, akkora vidámság és viháncolás kerekedik… pedig nagyon kemény ám hajnali 4-kor kezdeni, akár esik, akár fúj, akár hideg van, akár kánikula, ki kell pakolni, és elkezdeni sütögetni. Legelőször az éhesebb fajta árusok és azok a vevők jönnek, akik mennek 6-ra dolgozni, tehát elég korán kell kezdeni készülődni. De ott a móka, a kacagás folyton megy. Mondtam a lányoknak, hogy beszélgetés ide, viccelődés oda, igyekezzenek, mert az egy dolog, hogy a zöldségért is áll a sor, hiszen türelmesebb, aki csak paradicsomot vásárol, mint aki azért áll ott, mert szeretne már enni. Egy éhes ember mindig türelmetlenebb. Erre nekünk kell figyelemmel lenni.
Köszönjük a beszélgetést!
