A moníliát gombák okozzák. Közülük 2006-ig csak két jelentős termésveszteségeket okozó faj volt jelen Magyarországon (Monilina laxa és Monilinia fructigena), de már már háromról kell szót ejtenünk, ugyanis csatlakozott hozzájuk a Monilinia fructicola is, mely import őszibarackkal került be az országba. Utóbbi fajt a gyümölcsfákon tapasztalható tünetek alapján nehéz elkülöníteni.
Nagyvonalakban úgy jellemezhetjük őket, hogy a M. fructigena elsősorban a gyümölcsökön idéz elő tüneteket, ahol sérüléseken keresztül fertőz, mint sebparazita. Tünete jól felismerhető, ugyanis a seb körül koncentrikus körökben okkersárga színű penészpárnácskák láthatóak. A rothadó gyümölcs vagy lehullik, vagy összeaszalódik, mumifikálódik és a fán marad. Gazdanövényei a csonthéjasok és az almatermésűek.
A M. laxa tavasszal virágzáskor, ill. terméskötődéskor a hajtásokat támadja meg. A virágok a fertőzést követően megbarnulnak, a hajtások lankadnak, majd hirtelen hervadnak és elszáradnak, de a száraz levelek nem hullnak le. Ez a kórokozó is sebparazita, így sérüléseken keresztül a gyümölcsöket is megtámadja, barna színű rothadást idézve elő, mely körül elszórtan szürke penészfoltok láthatóak. A fertőzött gyümölcsök később mumifikálódnak és ugyancsak a fán maradnak. Gazdanövényei a csonthéjasok (meggy, kajszi, cseresznye, szilva, őszibarack).
A M. fructicola pedig az előző két fajhoz képest lényegesen agresszívebb kórokozó és nagy veszélyt jelent a csonthéjasokra virág- és hajtáspusztulás, valamint gyümölcsrothadás formájában egyaránt. Szinte minden termesztett gyümölcsfajt megfertőzhet (őszibarack, nektarin, szilva, cseresznye, meggy, kajszi, mandula, alma, körte, birsalma, naspolya).
Az ökológiai gyümölcstermesztés növényvédelme a megelőzésen alapul.
A nyugalmi időszakban végzett metszés során maradéktalanul távolítsuk el az előző évről fán maradt gyümölcsmúmiákat és a moníliával fertőzött ágrészeket (10 cm-es egészséges résszel együtt), amik a rajtuk lévő száraz virág- és levélmaradványokról jól felismerhetőek. A levágott növényi részeket hordjuk el a fák környékéről és semmisítsük meg, égessük el azokat. A sűrű lombozat is oka lehet a nagyfokú fertőzésnek, ezért törekedjünk a szellős lombkorona kialakítására.
Még rügypattanás előtt végezzünk alapos lemosó permetezést réz tartalmú készítménnyel, mely lehet rézszulfát (pl. cuproxat FW), réz-hidroxid (pl. Kocide 2000), vagy kalcium-poliszulfid (pl. Tiosol mészkénlé 8-10 %-os töménységben). A rézzel vagy kalcium-poliszulfiddal (Tiosol, de ekkor már csak 3-5 %-os dózissal) való kezelést rügypattanás állapotban meg lehet ismételni.
Monília fertőzésre fehérbimbós állapottól kezdve, virágzáson – terméskötődésen át egészen betakarításig számíthatunk. A legnagyobb fertőzés akkor jelentkezik, amikor virágzás ideje alatt párás, nedves az idő.
Érdemes már fehérbimbós állapotban permetezni, az ekkor kijuttatott alacsony (egyharmad, egynegyed) dózisú réz-hidroxid tartalmú készítmények az ökotermesztők tapasztalatai szerint még elfogadható hatékonyságúak és fitotoxicitásuk sem jelentős (dr. Holb Imre, 2005).
A monília kórokozói ellen ugyan a réz készítmények a leghatékonyabbak, de ezek virágzásban perzselnek, így az ökológiai termesztők számára marad az elemi kén (0,2-0,4 %-os töménységben) alkalmazása. Az első kezelést a virágok 10 %-os, a második kezelést a virágok 50 %-os kinyílásakor, a harmadik kezelést pedig teljes virágzásban kell elvégezni.
Sziromhullást követően továbbra is permetezhetünk elemi kénnel, valamint a korábban említett alacsony dózisú rézzel, gyümölcsnövekedés során pedig csökken a növények réz érzékenysége, így ha nedves, párás az idő, akkor akár hetente is szükségessé válhat a permetezés május végéig. Ezt követően már csak abban az esetben indokolt a rezes kezelés, ha jégeső érte a fákat, mert a sebzéseken át hamar megfertőződnek a termések.
Az említett kezeléseken kívül még az állati kártevők elleni védekezés is nagyon fontos, mert az általuk okozott sebzések ugyancsak utat nyitnak ezeknek a sebparazita gombáknak. -ez a meggy és cseresznye setében elsősorban a cseresznyelegyet jelenti, szilvánál, kajszi- és őszibaracknál pedig a gyümölcsmolyokat.
Emellett a gyümölcsfákat „folyamatos” növénykondícionálással lehet felkészíteni a kórokozók támadására, mert egy erős, jó kondícióban lévő növény kevésbé fogékony a betegségekre. Ezt a vegetáció során több alkalommal is elvégezhetjük.
Újváriné Fekete Emese
Biocont Magyarország Kft.
