Sok árus felismerte, hogy a vevők egy része irtózik a vegyszerektől és a nagyüzemi gazdálkodástól, illetve nosztalgiát érez nagyszülei ételei iránt.
A leggyakrabban ezekkel próbálkoznak:
- „Ez a saját kertemben termett!” – Ez nem feltétlenül jelent előnyt, lehet, hogy éppúgy vegyszereztek, de még a dózist és a várakozási időt sem tartották be.
- „Ezt nem permeteztük semmivel!” – Vagy úgy van, vagy nem. Gyanús, ha valaki ezzel a felkiáltással árul olyan káposztát augusztusban, amin nincs egyetlen földibolha rágta lyuk vagy egy láda krumpliban egy rágott szemet sem találunk.
- „Ez mangalica!” – Még ha igaz is az állítás, akkor sincs túl nagy jelentősége. Attól, hogy a mangalica alkalmas szabadtartásra, még koránt sem biztos, hogy úgy tartották.
- „Nem tápot kapott a tyúk, hanem kapirgált!” – Hol kapirgált? Valamilyen szemes terményt biztos adtak neki, ki tudja, milyen minőségűt.
Sajnos a „bio” jelzőt gátlástalanul használják a kereskedelemben, ha az egészséges életmódra és a környezetvédelemre kicsit is nyitott célcsoportnak akarnak egy árut vagy szolgáltatást eladni. Kérlek, ne dőlj be, ha bio fapapuccsal, bio matraccal, bio hajvágással, sőt bio szoláriummal próbálnak pénztárcád megnyitására bírni. A fenti esetekben a „bio” nem jelent semmit, csupán marketingfogás.
Élelmiszerek és más mezőgazdasági alapanyagok tekintetében más a helyzet, mivel a fogalmat jogszabályok védik, vagyis valós tartalommal bír a jelző. A biotermékek, más szóval az ökológiai termékek olyan növényi és állati eredetű élelmiszerek, takarmányok, alapanyagok, amelyeket jogszabályokban rögzített szigorú szakmai előírásokat betartva, az illetékes hatóság által elismert ellenőrző szervezet felügyelete mellett állítottak elő.
Feldolgozott, több komponensből álló élelmiszerek esetében csak az minősül bioterméknek, amely legalább 95%-ban tartalmaz bio összetevőket.
