Cikkünk az Agrárágazat szaklapban megjelent „A talajbaktériumok által termelt anyagok szerepe, fontossága” c. cikk utánközlése.
Rengeteg fontos talajbaktériumok által termelt anyag található a termőföldben, melyek mind a talaj, mind a növény szempontjából kiemelkedő fontosságúak és a növénytermesztést támogatják. Cikkünkben – a teljesség igénye nélkül – három fontos anyagról lesz szó, a növényi növekedést serkentő hormonszerű anyagokról, a nyálkaszerű anyagokról (pl. exopoliszacharidokról) és a sziderofórokról.
Röviden a növények növekedését, fejlődését és a jó, egészséges talajszerkezetet és talajéletet hivatottak biztosítani.
A baktériumok által termelt növényi hormonszerű anyagok a növényi hormonokhoz (fitohormonok) hasonlóan a növények életfolyamatait szabályozó vegyületek. A talajoltóanyagokban található baktériumok közül több termel
- az auxinok csoportjába tartozó indolecetsavat, mely a szár és gyökér növekedésének irányításában, valamint a termésképződésben vesz részt;
- gibberellinsavat, mely fokozza a sejtek növekedését és mint virágzást segítő hormon is ismert;
- és különféle citokinineket, melyek a sejtosztódást, a sejtek differenciálódását, a sejtmegnyúlást, a gumók képződését serkentik. Ez a hormon indítja meg a növények csírázását és késlelteti az öregedésüket.
Ilyen baktériumok például az azospirillumok, Azotobacter, Pseudomonas, Bacillus fajok.
Nyálkaszerű anyagok (poliszacharidok)
Minden talajbaktérium termeli ezeket az anyagokat. Egyrészt ilyen anyagok vonják be kívülről, mint egy kapszula a baktériumsejtet. Másrészt sok baktérium nagy mennyiségben a környezetébe ki is választ ilyen nyálkaanyagokat, ezeket exopoliszacharidoknak (EPS) nevezzük.
Az EPS több hasznos funkciót lát el. Egyrészt képes sok egyedi baktériumsejtet finom biofilmként bevonni baktériumtelepeket képezve, ezzel megóvva a sejteket a külső hatásoktól, például a kiszáradástól. Másrészt fontos szerepet játszik a morzsalékos, jó szerkezetű talaj kialakulásában. Az exopoliszacharidok ugyanis kulcsfontosságúak az aggregátum képzésben: az aggregátumokban a nyálkaszerű anyag ragasztja össze a szerves anyag törmeléket, szilikátokat, agyag és iszap részecskéket, a baktériumokat, gombafonalakat kisebb-nagyobb aggregátummá, ezzel egyben életteret is biztosítva a mikroorganizmusok számára. Az EPS viszonylag nagy mennyiségű vizet képes felvenni és tárolni, így segít a növény vízellátásának kiegyenlítettebbé tételében. Az így kialakult morzsalékos talaj víz- és hőháztartása javul, kevésbe vannak a növények kitéve az aszály okozta károknak. Ide tartoznak többek között a Pseudomonas, Micrococcus (Kocuria), Azotobacter, Arthrobacter fajok.
Sziderofórok
Azok a baktériumok, amelyek sziderofórokat termelnek, szolgálják a talaj és növény egészségét. A sziderofórok olyan kis molekulájú szerves vegyületek, amelyek képesek megkötni kelátképzéssel a vasionokat. Az így megkötött vasat a növény könnyen fel tudja venni, ugyanakkor a talajban lévő más mikroorganizmusok, mint például a növényi kórokozó gombák számára ez felvehetetlen. Tehát számukra vashiányos környezet alakul ki, nem tudnak szaporodni, terjedésük megáll. A sziderofór termelő baktériumok így járulnak hozzá a talaj fertőzöttségének csökkentéséhez (pl. fuzáriumok).
Sziderofórokat termelők lehetnek például Pseudomonas, Bacillus és Paenibacillus fajok, azospirillumok.
A talajoltó baktérium készítmények fejlesztése során a kutatók olyan törzseket izolálnak a talajból és válogatnak össze, amelyek a fenti tulajdonságok egyikével, de sokszor mindhárommal bírnak. Ezért hatékonyan támogatják a növények növekedését és fejlődését, javítják a talaj szerkezetét és szolgálják a kórokozók visszaszorítását. Így a kultúrnövény állomány jól fejlett, egészséges lesz, többlettermést hoz. A talaj művelése könnyebbé válik, csökken a gázolaj felhasználás. A jobbított vízgazdálkodású talajokon pedig várhatóan kisebb lesz az aszálykár. Kevesebb vegyszeres kezelésre lesz szükség a kórokozó gombák elleni védekezésben.
Magyar Talajvédelmi Baktériumgyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége
Biokultúra 2021/1
Kapcsolódó kiadvány:
Talajtan I.
Talajtan II.
