Csipkeszedés kevesebb véráldozattal

Ha megkérdeznénk Olvasóinkat, fogyasztottak-e már macerátumot, a többség valószínűleg csodálkozva rázná a fejét. Ha viszont arról érdeklődnénk, ivott-e már hidegen készített csipketeát, akkor számos „igen” válasz következne.

A gyógynövényes szaknyelv ugyanis macerátumnak hívja a hideg oldószeres áztatással készült gyógynövény kivonatot. A hideg elkészítésnek ez esetben az a célja, hogy az értékes C-vitaminból minél több megőrződjék. A C-vitamin mellett a csipkebogyó tartalmaz az A-vitamin előanyagából is.

A csipkebogyó gyűjtés nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek  látszik. Hosszú évek kísérletezése során nekem az alábbiak váltak be:

  • Előkészület: egy tiszta, szagtalan flakont levágok, két oldalt kilyukasztom és akkora madzagot fűzök át, hogy kényelmesen a nyakamba tudjam lógatni.
  • Kivárom a pillanatot, amikor a bogyók már egyértelműen pirosak (és nem narancsszínűek), de még nem teljesen puhák.
  • Ügyetlenebbik kezemre vastag, ormótlan munkáskesztyűt veszek. Ezzel kockázatmentesen tudom az ágakat úgy magamhoz húzni, hogy ne kelljen ágaskodni és benyúlkálni a bokorba.
  • Ügyesebbik kezemmel leszedem azokat a bogyókat, amiket biztonságosan elérek. (A többi jó lesz az állatoknak és szaporítóanyagnak.)
  • A lakás egy meleg, de nem forró pontján, egy rétegben zörgősre szárítom.
  • A kávédarálóba teszek egy marékkal és megőrlöm. Mindig csak annyit aprítok, amennyi aznap elfogy, mivel a levegővel való érintkezés, vagyis az oxidáció is kedvezőtlen a C-vitamin szempontjából, nemcsak a meleg.
  • Fél nap ázás után, nagyon finom szűrőn átszűrve, hidegen fogyasztjuk.

 

Bónusz:
Ha egy szép, verőfényes őszi napon megyünk gyűjteni, akkor még némi D-vitaminhoz is juthatunk a sötét téli napok előtt.

 

Gelencsér Margit