A gyümölcsfák több évig egy helyben lévő állókultúrák, melyek koronájának, termőfelületének szabályozása igen sarkalatos kérdés.

Az optimális termőfelület szabályozás számos előnyhöz juttatja a termesztőt, mint pl. szellős, napfény által jól átjárható termőfelület, ahol a termőrészek jó minőségben folyamatosan képződnek, melyekből kiváló minőségű gyümölcsök fejlődnek. A szellős termőfelületben nem alakul ki felkopaszodás, mely a termőfelület csökkenését okozza. További előny a nedvesség rövid idő alatti felszáradása, így fertőzési gócok nem keletkeznek, ezáltal a közvetlen kórokozó kitettség is mérséklődik.

A metszés időzítésének kérdése az ökológiai keretek között művelt gyümölcsösök metszése során különös súllyal merül föl, hiszen ezekben a gyümölcsösökben a kémiai növényvédelem eszköztára szűkebb, mint a konvencionális kezelésű társaiké, így a fák metszésen keresztül befolyásolt egészségi állapota, a termőzóna kár- és kórokozó mentessége gyakran a növényvédelmi gyakorlat egyetlen, mechanikai megoldásaként kínálkozik. Minden bizonnyal erre a tényre továbbra is így tekinthetünk hosszú távon is, mivel várhatóan a réz növényvédőszer hatóanyagot tervszerűen 2026-ig kivezetik a gyakorlatból, a réz kedvező fungicid és baktericid hatásáról lemondva nehéz helyzetbe kerülhetnek a biotermesztők, a metszés időzítése továbbra is fontos szempont marad.

Mikor metsszük tehát bio gyümölcsöseinket?

Sok esetben a metszés időpontja egy kényszerű megoldás eredménye: akkor metszünk, mikor időnk van rá. Néhány megfontolásra érdemes ötletet, illetve érvet szeretnénk közreadni ebben a cikkben, mely – talán – segíthet a metszés időpontjának jobb ütemezéséhez. Az első már az ültetvény tervezésénél figyelembe veendő, ugyanis akkora ültetvényt célszerű tervezni, amit a termőre fordulást követően meg tudunk metszeni. Ezt a szemléletet folyamatosan figyelembe kell venni nemcsak az ültetvény területének meghatározásában, hanem a koronaforma kialakítása során is. Egy emberléptékű, azaz maximum 3-3,5 m magas koronaformát egyszerűbb metszeni, mint egy hagyományos nagy famérettel rendelkezőt. Sajnos ott még nem tartunk, hogy a gyümölcsfajták növekedési erélye „féldeterminált”, vagy „determinált” lenne, ezért fontos a fajta növekedési erélyének pontos ismerete, valamint a kívánt koronamagasság elérését követő folyamatos tetejezés, a végleges famagasság beállítása. A növény, mint növekvő lény, addig a pontig fog növekedni, amíg a termőegyensúly ki nem alakul. Ezt követően már a tetejezések száma egyre ritkább lesz, 2-4 évente kell csak elvégezni ezt a munkát.

A fajtaválasztásnál érdemes olyan fajtákat előnyben részesíteni, melyek habitusa, hajtás- és ágrendszere jól alkalmazkodik a metszés során támasztott kritériumokhoz, vagyis laza, ritka ágrendszerű, már genetikailag szellős koronaformát képző fajta. Fontos további szempont a kiválasztott fajta fás részeinek a fás szöveteket károsító kórokozókkal szembeni ellenálló-képessége, vagy toleranciája. Ezzel jelentős növényvédelmi költségeket takaríthatunk meg.

A metszést alapvetően két időpontban végezhetjük el, nyugalmi időszakban, azaz télen, vagy a vegetációs időszakban, azaz szüret után nyáron. A téli metszési időszak lombhullástól a rügyek fakadásáig tart, míg a nyári metszési időszak a július 20. és augusztus 20. közötti időszakot foglalja magában. A két metszési időpont között lényeges különbségek vannak.

A metszés során sebek keletkeznek, a hőmérséklet jelentős hatással van a keletkezett sebek záródására, a sebpara kialakulására. A téli időszakban végzett metszések során több hét (4-6 hét) is eltelhet a sebek záródásáig, míg a nyáron végezett metszések alkalmával sokkal rövidebb idő (néhány óra, vagy néhány nap) szükséges ugyanehhez. Ez az oka annak, hogy azoknál a gyümölcsfajoknál (mint pl. kajszi, meggy, cseresznye), ahol a fás szöveteket károsító kórokozók jelentős károkat okozhatnak a szövetekbe kerülve nem érdemes a téli nyugalmi időszakban metszeni, csak a tél elmúltával (legalább a rügyek megduzzadását, vagy az egérfüles állapotot meg kell várni). A másik megoldás, hogy a szüret után, nyáron metsszük ezeket a gyümölcsfajokat.

A fás szöveteket károsító kórokozók a sebeken keresztül a szövetekbe jutva jelentős mértékben csökkenthetik a termőfelületet, melyek a több éves ágakon, gallyakon helyezkednek el. Ha a fás szövetekbe jutnak a kórokozók, ott már nem lehet ellenük védekezni kémiai szerekkel, csakis az egészséges szövetig ható csonkolással, mely termőfelület-vesztést és további sebek okozását eredményezi.

Még jelentősebb a kár, ha az ültetvény közvetlen szomszédságában fertőzési források (elhanyagolt ültetvény, jelentős mértékben fertőzött ültetvény, vagy szoliter fák) találhatók.

Ha mindenképpen metszeni kell az említett „érzékenyebb” gyümölcsfajokat télen, akkor ajánlott sebkezelővel kezelni a 20 Ft-os érménél nagyobb felületű sebeket, hogy azonnal le tudjuk zárni, megakadályozva a kórokozók bejutását.

A nyáron végzett metszés során a tartalék tápanyagok már a gyökérbe vándorolnak, ami azt jelenti, hogy a metszés során eltávolított részekkel nem távolítunk el jelentős mennyiségű tápanyagot a növényből. Ezzel szemben a télen, különösen a tél második felében végzett metszés során a tartalék tápanyagok a gyökérből a talaj feletti részekbe vándorolnak, ami azt jelenti, hogy a metszés során jelentős tartalék tápanyag mennyiséget veszünk el a gyümölcsfától.

A nyári metszés során eltávolított növényi részek már nem hajtanak ki abban az évben, ami azt jelenti, hogy a gyümölcsfa termőfelületét, azaz faméretét mérsékelni tudjuk. Ezzel szemben a tél végi metszéssel erősítjük a gyümölcsfát, vagyis erős növekedési erélyre kényszerítjük, ami azt jelenti, hogy nagy
termőfelület kialakítására sarkalljuk a növényt.

A nyári metszés időszaka sok gyümölcsfajnál a termőrügy differenciálódás (a következő évi termőrügyek kialakulásának) időszakának végére esik. Tehát, ha a termőfelület egy részét eltávolítjuk, akkor jobb minőségű termőrügyek alakulnak ki, melyek hatására jobb minőségű termések keletkeznek, kisebb lesz az osztályon aluli termések aránya. Ezzel szemben a téli metszés során már nem tudjuk befolyásolni a termőrügy differenciálódást, mert addigra már az a végéhez közeledik.

Nem igaz, hogy ha nyáron csökkentjük a termőfelületet, azaz metszünk, akkor kevesebb lesz a következő évi termésmennyiség, sőt a nyári metszéssel „termést metszünk a fára”, mint ahogy a gyakorlati tapasztalat mutatja. Többször bizonyított tény, hogy a nyári metszések után 20-30%-kal nagyobb termésmennyiség szüretelhető az előző évihez képest. A nyugalmi időszakban végzett metszésről ez nem mondható el.

Ha a két metszési időpontot összehasonlítjuk, akkor látható, hogy a téli időszakban végzett metszés munkaszervezés szempontjából egyszerűbb, mivel akkor nincsenek munkacsúcsok és kedvező a hőmérséklet a munkavégzéshez. Ezzel szemben a nyári időszakban munkacsúcsok vannak és a nagy meleg (25°C feletti hőmérséklet) negatívan hat a munkateljesítményre. Ez a legfőbb oka annak, hogy a nyári metszés nem terjedt el nagymértékben a gyümölcsültetvényekben.

Növény egészségügyi szempontból a legjobb a nyári metszés, mivel nincs semmilyen negatív hatása a növényre, sőt jól „alkalmazkodik” a fásszárú gyümölcsfáink életritmusához. Jó munkaszervezéssel kivitelezhető tehát a nyári metszés, ami nagymértékben elősegíti az ültetvény kór- és kártevő mentességét, ezzel pedig minőségi gyümölcs előállítását.

Dr. Bujdosó Géza, MATE Gyümölcstermesztési Kutató Központ
Lefler Péter, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
Biokultúra 2023/1

Kapcsolódó cikk:
Miért kell az almafákat metszeni?
Gyümölcsfák ültetése