A magbank a génbankok egy típusa. Olyan létesítmény, ahol megfelelő körülményeket tartanak fenn a különböző vadon élő vagy termesztett növényfajok magmintáinak hosszú távú megőrzésére. Az egyik legismertebb ilyen magbank a norvégiai Spitzbergákon található magtároló, angol nevén: Svalbard Global Seed Vault, magyarul Spitzbergák Nemzetközi Magbunker. E létesítményt a norvég kormány hozta létre abból a célból, hogy megőrizze az ismert élelmiszernövények magvait egy esetleges globális katasztrófát (vulkánkitörés, világháború vagy gyors tengerszint-emelkedés) követő időszak biztonságosabbá tételének érdekében.
De nem csak a legrosszabb esetre készülnek. A magbankok a világ növényeinek genetikai anyagának világméretű kollekcióját őrzik, a kezelésüket alapítványok, egyetemek és kormányok végzik. Több mint 132 000 rizsfajta minta található például a Fülöpszigeteki Nemzetközi Rizsgénbankban (International Rice Genebank). Búza és kukorica, valamint kevéssé ismert vadon élő rokonaik duzzasztják a Mexikóvárostól nem messze található Nemzetközi Kukorica- és Búzajavító Központ (International Maize and Wheat Improvement Center) raktárait.
Más terményeknek is vannak hívei és gyűjteményei szerte a világon. Hírek szólnak a tajvani World Vegetable Center híres padlizsánkollekciójának teljességéről. Ezek az erőforrások általában a jobb, szívósabb vagy ízletesebb növényeket előállítani kívánó növénynemesítők számára állnak rendelkezésre. A génbankok a nyílt tudomány részei, azért vannak, hogy szolgáljanak. Példának okáért a nagy léptékű genomszekvenálás térnyerésével ezek a tárolók egy új szerepet is kezdenek betölteni. Ha meg akarjuk ismerni a chili paprika evolúciós történetét, vagy azt, hogy hogyan lehet olyan csicseriborsót nemesíteni, amely képes túlélni az éghajlatváltozást, a magbank egy érdekes adatkészletet kínál, amelyre a kutatók, nemesítők támaszkodhatnak.
Amennyiben széleskörű információval rendelkezünk egy növény genetikájával kapcsolatban, úgy összefüggésbe hozhatjuk génjeit annak megjelenésével, szívósságával és egyéb tulajdonságaival is. Ez megkönnyíti az ígéretes szülők kiválasztását a potenciális jövőbeli fajtákhoz. Ebben az összefüggésben egy vetőmagbank több tízezer mintája vagy – ahogyan általában ismert – csatlakozásai gazdag tárházul szolgálnak a növények működésének megértéséhez.
Magbank a norvég Svalbard szigetén (Forrás: wikipédia)
Rajeev Varshney, az ausztrál Murdoch Egyetem munkatársa a közelmúltban egy hatalmas szekvenálási projektet indított el. Az ottani magbankban több mint 20 000 csicseriborsó és rokon állománya, valamint hatalmas köles-, cirok- és egyéb termények gyűjteménye található, amelyek egyes fajtáit már kiirtották eredeti hazájukban. A Murdoch Egyetem csapata több mint 1600 gént azonosított a csicseriborsóban, amelyek újnak számítanak a tudomány számára, s amelyek új módokat jelenthetnek a betegségekkel és az éghajlatváltozással szembeni rezisztencia növekedésére is az adott terményben. (Pasquale Tripodi at CREA Research Centre for Vegetable and Ornamental Crops in Italy.)
Egy másik, 2021-ben közzétett nagy szekvenálási projekt során Pasquale Tripodi, az olaszországi CREA Zöldség- és Dísznövénytermesztési Kutatóközpont (CREA Research Centre for Vegetable and Ornamental Crops) munkatársai több mint 10 000 paprika DNS-részletét szekvenálták. Öt különböző magbankban tárolt paprika adatait összevetve egy olyan családfát hoztak létre, amely lehetővé tette a paprikafajták réges-régi mozgásának nyomon követését Európa és Ázsia között, feltehetően kereskedelmi utak mentén. Bár ez a munka a paprika genomjának csak egy részét szekvenálta, lehetővé tette a kutatóknak, hogy bepillantást nyerjenek a növények történetébe.
Ahogy egyre több kutatócsoport szekvenálja a magbankok bőségét, nemcsak ezeknek az ismerős növényeknek a rejtett útjait és vadon élő rokonait fedezhetjük fel, hanem azokat a géneket is, amelyek megmentőink lehetnek az éghajlati bizonytalanság idején. A World Vegetable Center, más vetőmagbankokhoz hasonlóan, arra törekszik, hogy a genetikai és egyéb információkat olyan formátumba helyezze, amelyet a növénytermesztők könnyen böngészhetnek. Sok tenyésztő számára kihívást jelent a tízezres nagyságú gyűjtemények egyes fajtái közül választani. Ezért a magbankok mindössze néhány száz tagból álló kollekciókat állítanak össze. Ezek egy-egy témára összpontosulnak – például olyan növények, amelyeket már teszteltek és bizonyítottan jól használhatóak egy hidroponikus farmon. Vagy például lehetnek olyan növények, amelyek nem fehérednek ki, ha a sós víz átitatja a talajt, vagy lehetnek olyan növények, amelyek jól viselik a szárazságot.
A genetikai információk és a részletes fizikai leírások együtt is bemutathatók. Ekkor azok a tenyésztők, akik cégeknek, egyetemeknek vagy más intézményeknek dolgoznak, bizonyos értelemben bevásárolhatnak azon tulajdonságokból, amelyeket a növényekben szeretnének meghonosítani. A magbankok ily módon többek, mint csak egyfajta páncélszekrények: aktív tárhelyei annak, ami a bolygón él vagy élt, és készen állnak arra, hogy előállítsák azt, ami a jövőben itt élhet.
A Biokultúra újság főszerkesztőjének megjegyzése: Jó, ha szolgálja a hagyományos nemesítést, csak ne szolgálja a GMO-k készítését.
Forrás: bbc.com
Biokultúra 2023/5-6
