Sokat hallhatunk a biodiverzitásról, a világ nagy döntéshozói körében is gyakran elhangzik a biológiai sokféleség megőrzésének fontossága. Az Európai Unió Biodiverzitási Stratégiája a zöld megállapodás részét képezi, melynek célja, hogy 2030-ig megkezdődjön a biológiai sokféleség helyreállítása. Az ökológiai gazdálkodás egyik alapelve a környezet megóvása, amely magában foglalja a biológiai sokféleség fenntartását, megőrzését; a biogazdák tevékenységükkel nagyban hozzájárulhatnak a biodiverzitás védelméhez.
A magasabb szinten zajló folyamatokhoz azonban mi is hozzá tudunk tenni, a legegyszerűbb, ha a közvetlen környezetünkben, a saját kertünkben kezdünk cselekedni. Nézzük, mit tehetünk mi magunk a biológiai sokféleségért a gyakorlatban, a mindennapokban!
Akár városban, akár falun élünk, a kert nem csak a miénk, hiszen az ökológiai szempontból a nagy kirakós, a táj egy apró darabja. A kertek, méretüktől függetlenül, nagyban hozzájárulnak a természet, az abban lejátszódó folyamatok működéséhez, például szabályozzák a víz elfolyását, mérséklik az erős szél káros hatását, vagy élelmet és búvóhelyet nyújtanak a területen honos élőlények számára.
Nagyon sok vadon élő állatfaj képes megélni a városi környezetben, a jelenlétük, illetve a gyakoriságuk azonban nagyban függ attól, hogy mennyire igényelnek speciális táplálékot, vagy búvóhelyeket, hogyan tolerálják a zavarást, illetve az is sokat számít, hogy a környező táj milyen és mennyi zöld területet foglal magában.
A nagyobb testű állatok, mint a madarak, vagy emlősök számára a kert fontos állomás lehet az egyébként sok szempontból ellenséges városi környezetben. A kisebb állatok, például a rovarok pedig lehet, hogy egész életüket a kertben élik le.
A városban, ahol gyakran szűkös a tér, a biodiverzitás támogatásának legegyszerűbb módja az, ha kertészkedés közben gondolunk a beporzó rovarokra. A beporzóknak megfelelő élőhely más állatoknak is menedéket tud nyújtani, a környező tájtól függ, hogy pontosan milyen fajok jelennek majd meg.
A virágok csak az első lépést jelentik. Nektárjukkal cukrot, virágporukkal fehérjét kínálnak, ezekkel sok kifejlett rovar táplálkozik. Számos méhfaj lárvája is szinte kizárólag a szülők által gyűjtött virágport fogyasztja, tehát a virágos növények e fajok számára is nélkülözhetetlenek.
A virágok legjobb kombinációja mindig az adott területtől függ, a fő szabály a változatosság, hogy folyamatosan nyíljanak a kertben. Egy-egy virág típus, vagy szín magában, monokultúrában csak néhány generalista fajnak felel meg, tehát nem a legjobb választás.
Az őshonos növényfajok ideálisak a helyi beporzó rovarok és madarak számára, de számos egzotikus dísznövény faj, különösen a fűszernövények, gyümölcs- és zöldség növények is népszerűek. A modern hibridekkel legyünk óvatosak, mivel ezek sokszor nem termelnek nektárt, vagy nem illatosak, így a táplálékot kereső beporzó rovarok számára nem különösebben vonzóak.
Rovarhoteleket is fel lehet állítani, ezeket kedvelik a holt fában fészkelő rovarfajok. A vad méhfajok jelentős része, kb. 75%-a laza szerkezetű, száraz talajba ássa a fészkét, főleg lejtős területeken, amelyeket nem áraszt el víz. Egy kis kertben nem könnyű mindezeket biztosítani, de sok beporzó rovar csak kisebb, néhány száz méteres területen belül mozog, míg a madarak és az emlősök ennél jóval nagyobb távolságokat járnak be. A környező táj összetétele is jelentősen befolyásolja az egyes kertek állatközösségeit. Ha túl sok a betonfelület, az nagyban csökkenti a vadméhek és madarak számát a szomszédban is. A sűrűn nyírt, rövidre vágott zöldterületek ugyancsak kedvezőtlenek a vadméhek szempontjából.
Minden ökoszisztéma, így a kertek is élőlények bonyolult hálózatából állnak, a talajban élő mikroorganizmusoktól kezdve a fákon élő madarakig bezárólag. Könnyű egy fújással kiirtani a kertből a pitypangot és lepermetezni a legyeket, de ennek következményei vannak. A kertben rengeteg olyan állat és növényfaj él, amelyekre legtöbbször kártékony tényezőkként gondolunk, azonban ezek sokszor olyan szolgáltatást biztosítanak, amiről nem tudunk. Például számos darázs és légyfaj kifejlett egyedei beporzók is. Lárvaként ezek fogyaszthatják a növényeinken élő kártevő rovarokat, vagy segíthetnek a szerves hulladékok lebontásában. A gyomként számon tartott növényfajok, például a gyermekláncfű, vagy a herefélék, a vadméh és zengőlégy fajok kedvenc táplálékforrásai.
A növényeinken szívogató levéltetvek és a pajzstetvek édes mézharmatot termelnek, ami egyes darázs-, méh- és hangyafajok, illetve a zengőlegyek számára fontos cukorforrás.
A szintetikus kémiai növényvédő szerek elhagyása a kertben az egyik legkönnyebb és legolcsóbb módja az élővilág segítésének. A rovarirtó szerek nemcsak a kárt okozó, hanem a többi rovarfajt is elpusztíthatják, vagy megzavarhatják azok táplálkozását, szaporodását. A gyomirtókkal eltüntethetjük a kertből a fontos, táplálékot nyújtó növényfajokat, amelyekre a beporzó rovaroknak nagy szüksége van virágínség idején. A készítményeket kombinálva még több kárt okozhatunk.
Kezeljük a kerteket ökoszisztémaként. A vadon élő állatfajok közül sok nem bírja a rendszeres zavarást, a városok ezért sokszor nem nyújtanak megfelelő élőhelyet számukra. Sokszor nehéz egyensúlyozni az emberek szükséglete és az állatfajok élőhely igénye között. Az emberek számára a kockázatokat csökkentő tevékenységek az állatok számára sokszor éppen ennek ellenkezőjét jelentik. A beporzó rovarok például általában jobban kedvelik a nyílt gyepeket, mint a zárt, sötét erdőket. A városi környezetben a gyepeket rendszeresen nyírják, az emberek igényeinek megfelelően. Ez azonban hatással van a beporzók táplálékául szolgáló virágok előfordulására, illetve e növényfajok fennmaradására. Kevesebb fűnyírással, illetve ha ezt csak a virágzás csúcsidőszakán kívül végezzük, az nagyon sokat számíthat a növényfajok és a beporzó rovarok szempontjából. Az idős, hatalmas fák élőlények sokaságának adnak otthont. Ezek az ember életére valós veszélyt jelenthetnek, de az élővilág számára sokkal jobb megoldás, ha nem az egész fát, hanem csak az elszáradt, korhadt ágakat távolítjuk el.
Az élővilág nem tartja tiszteletben a kerítéseket, így a kertünkben előforduló fajok jó eséllyel a szomszédunk kertjét is belakják. Ha a kertjeinket nem elkülönülve, hanem a táj részeként kezeljük, azzal boldoggá tehetjük az élővilágot és közben jó kapcsolatot építhetünk ki a szomszéddal is.
Fordította: Nagy Judit
Forrás: https://theconversation.com
(Biokultúra 2020/6)