Katja Holler az alábbi cikkben osztja meg velünk tapasztalatait.
Nagyszerű dolog, ha egy növény két, vagy akár háromféle módon is hasznos számunkra. Lelkes, de kevés hellyel rendelkező gyűjtő vagyok, ezért azokért a virágzó növényekért vagyok oda, amiket körüldonganak a rovarok.
A méhek nagyra becsülik a kakukkfű virágait
Jó, hogy ízletes fűszerek a konyhában, jó, hogy gyógyító teákat készíthetünk belőlük, de tudnak még valamit ezeken felül? Vagy ez túl nagy elvárás?
A zsálya, a szurokfű és a kakukkfű igen közel áll az eszményképemhez, de ugyanez mondható el olyan őshonos vadnövényekről, mint az ökörfarkkóró vagy a mályvafélék.
A macskagyökér és az aranyvessző is „többféleképpen felhasználható” felirattal reklámozhatná magát.
„Német hatékonyság” dünnyögi fintorogva amerikai keresztfiam, amikor kerti alapelveimet ismertetem. Azt is abszurdnak találja, hogy a salátamosó vízzel locsolom a cserepes növényeimet.
A valóságban azonban nem törekszem ennyire a hatékonyságra. A kankalin vagy a tisztesfű csupán szemet gyönyörködtető méhlegelő, csinos virágaik nem szokták a konyhában végezni, de azért jó arra gondolni, hogy szükség esetén megtehetném, mondjuk, ha mindent felvásároltak volna a patikákból.
Más szépségek, például a mályvafélék vagy az ökörfarkkóró virágai nem ússzák meg, hogy teát főzzek belőlük, ezek a növények azonban maguktól is elburjánzanak a kertemben. Annyi kell csak hozzá, hogy ültetünk két-három példányt, azok aztán elhullajtott magvaikkal elkezdenek terjeszkedni. Meg is engedem nekik ezt azokon a helyeken, ahol nincsenek különösebben útban. Így a rovarok is elég virághoz jutnak, meg persze én is.
Nem kell tehát a teanövények számára külön ágyást kialakítanunk, a hazai fajok jól elvannak az évelők között, ha nem trágyázzuk túl őket. Sokkal jobban bírják a szárazságot és a hőséget, mint az agyonnemesített kultúrnövények.
Ha egyes vadnövények, például a szappanfű vagy az orbáncfű terjeszkedése már zavaró, földbe szúrt ásóval jelöljük ki a határokat.
Családi kedvencünkkel, a kakukkfűvel sajnos épp a fordítottja szokott megtörténni: ez az éhezőművész idővel elsatnyul és pár év után kiveszik, hiába csinálok neki a tűző napra egy dombocskát kőzetőrleményből és egy kevés humuszból.
Kisérőnövényként színt visz a köves ágyásba az ezerjófű, a tövises iglice, a görögoregánó, a borsikafű vagy a moldvai sárkányfű. Valahonnan, a szellő szárnyán megjelennek a harangvirágok, az ördögszemek, tisztesfüvek és kankalinok, a halom virágzó heggyé változik, én meg csinálhatok a kiszoruló kakukkfűnek egy új dombot.
Szemet gyönyörködtető leszállópályák
A természetközeli kertben otthonra lelnek a teanövények
Kis összeállításomban különböző igényű növények szerepelnek. Vannak köztük olyanok, amelyek napos, száraz helyen érzik jól magukat, míg mások a félárnyékban eresztenek inkább gyökeret. Vannak olyanok, amelyek sokáig elvannak egy helyen, például a zsálya, de vannak nyughatatlan lelkek is, mint például a borsmenta, amelyik az egyik ágyásból áttolja a gyökerét a másikba. Merüljünk el az értékes és mutatós virágok, valamint a gyógyító levelek és gyökerek világában. Termesztésük hasznára válik embernek, állatnak egyaránt.
Forrás: krautundrueben.de
Fordította: Gelencsér Margit
Kapcsolódó cikk:
Gyógyító fűszernövények a biokertben 1.
