November közepére mind a nagygazdák, mind a kiskertesek a pincében tudják az idei burgonyatermést. Rekeszekben, tárolókban sorakoznak a szépen válogatott vagy épp a válogatatlan gumók, megszáradtak s a föld már lepergett róluk.
A figyelmes gazda nézegeti, rakosgatja, válogatja, mert érdekli: hogyan szerepeltek az idén termesztett fajták, lát-e rajtuk valami feltűnő sérülést vagy betegséget, s kiválogatja az esetlegesen romlásnak indult darabokat.
Fontos munka ez. „A gazda szeme hizlalja a termést” – a mondás nem csak a termesztés időszakára vonatkozik, hanem a betakarítás idejére is, mert az év végén levont tanulságok, a tapasztalatok átgondolása hozzásegít a jövő év szebb- jobb- több terméséhez. Nézzük meg jobban a gumókat! Akár konvencionálisan, akár ökológiai módon gazdálkodunk, a különböző kártevők és kórokozók mindenütt jelen vannak és csak odafigyelés kérdése, mennyire borítják el a burgonyát. A jó ökogazda alaposan megvizsgálja a gumók felszínét: a különböző tünetekből hasznos tanulságokat vonhat le a termesztés egészére nézve.
A zöldült gumók a helytelen agrotechnikára utalnak: a bakhát vagy túl keskeny, vagy túl alacsony, így az esők és az öntözés lehordja a földet a fejlődő gumókról. A gumók fényt kapott felszínén a zöld színű szolanin felhalmozódik és ezáltal a burgonya fogyasztásra alkalmatlanná válik. A betakarítás után is vigyázzunk: a betárolás előtt ne napfényen szárítsuk a gumókat! Egyes sárga héjú fajták még érzékenyebbek erre, a gumók teljes felszíne képes halványzöldre váltani.
A fias, torzult, kinövéses gumókat elég nehéz meghámozni fogyasztás előtt. Ha a termésünkben sok ilyen gumó van, a jövőben két módon is tudunk segíteni a problémán. Az egyik megoldás a rapszodikus vízellátás javítása lehet. Ha az idei évhez hasonlóan alakul az időjárás, és a hosszú aszályos időszak közben vagy után hirtelen nagyobb mennyiségű vizet kap az állomány, akkor az addig a fejlődésben lelassult gumók megugranak a növekedésben s „fiakat” képeznek. Nagy vízkülönbség esetén az addig szépen formált gumók meg is repedhetnek. Emiatt célszerű ügyelni a gyakoribb, kisebb adagú, egyenletes vízellátásra virágzáskor illetve az azt követő időszakban, mert ilyenkor fejlődnek legintenzívebben a gumók. A torzult gumók képződésének másik oka, ha a gazda az adott fajtát már sokadszorra veti vissza; a fajták deformációra való hajlama különböző, de megállapítható, hogy a negyedik év után már erősen ajánlott friss, elit vagy szuperelit fokozatú ültetőanyaggal újítani.
A közismert burgonyavész (fitoftóra) tünete a gumókon is megjelenhet szürke vagy barna szabálytalan foltokként, melyek később süppednek, majd rothadásos folyamat játszódik le az egész gumón. A biogazdák által közismert védekezési módokon túl (rezes kezelés, szellős állomány, vetésforgó) megemlíthető az is, hogy kerüljük a felülről történő öntözési módokat, pl. a többnyire méteres magasságban kihelyezett fix szórófejes esőztetőket, mert ezáltal a lombozat tovább marad nedvesen, ami kedvez a gomba terjedésének. Az ilyen típusú öntözés légköri aszályos időszakban is képes teljesen tönkretenni az állományt! Válasszunk árasztásos módszert, vagy a bakhát tetején végigfektetett csöpögtető rendszereket.
A varasodás sokszor parásodásnak nézhető. Hálózatos, foltos, lapos vagy kiemelkedő varas foltokként jelenik meg, melyek nem lekaparhatók, de hámozással eltávolíthatók. A tárolhatóság romlása mellett a varasodás szépséghibának is számít, s lehet tenni ellene: a biogazda zöldtrágyát iktat be ilyenkor, illetve jobban ügyel a növény magnézium- és mangán-ellátottságára. A könnyen felmelegedő, homokos, kevés szerves trágyát tartalmazó talaj kedvez a betegség kialakulásának. Ügyeljünk arra, hogy a trágya kellőképpen érett legyen, s ha szalmával mulcsozunk, akkor legyünk külön figyelemmel a nitrogén utánpótlásra, pl. csalánlé formájában.
Ha a gumókon gyűrű alakú elhalásos foltokat találunk, az vírusfertőzésre utal (igazából a burgonyát több mint 20 féle vírus fertőzheti, s igen változatosak a tünetek). A vírusokat tenyészidőben a levéltetvek terjesztik, de a fő bűnös a fertőzött vetőanyag. Néhány év alatt az egész állomány súlyos leromlást mutathat: a növények satnyák, gyengék, sápadt zöldek maradnak, a termés egyre kisebb lesz. Legkönnyebben úgy lehet kivédeni ezt a betegséget, ha vírusos leromlásnak ellenálló fajtákat választunk.
Magyarországon régóta folyik rezisztencia-nemesítés, a keszthelyi Burgonyakutatási Központ már több vírusos leromlásnak ellenálló fajtát regisztrált a nemzeti fajtalistára. Eme fajták vizsgálatát tűzte ki célul az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet a 2012-es évben, mert kíváncsiak voltunk, hogy az ökológiai gazdálkodásban is beválnak-e ezek az ellenálló burgonyák. Az országban 13 különböző helyszínen 6 keszthelyi nemesítésű fajtát próbáltak ki a kísérletben részt vevő biogazdaságok. Egész évben figyeltük a fajták lombozatát, fejlődését, majd megmértük a termésmennyiséget és vizsgáltuk a gumók egészségi állapotát is. A kísérlet egyik fő tanulsága, hogy a gazdáknak érdemes ilyen ún. on-farm vizsgálatokkal foglalkozni, mert szinte minden termesztőkörzetben más és más tapasztalat vonható le, és az, hogy a saját termőterületen melyik fajta és milyen termesztési mód válik be legjobban, csak a kísérletek révén válik nyilvánvalóvá a résztvevők számára. A fajták rezisztenciája különbözőképpen alakultak az év során, a kórtani vizsgálaton sok minta végzett szép eredménnyel, a felmerülő problémákból pedig maguk a gazdák is sokat tanultak. A fajtákkal alapvetően elégedettek voltak a kísérletezők, többen bővíteni is fogják a kínálatukat. A kísérletről bővebb információkat a www.biokutatas.hu weboldalon találnak; valamint várhatóan a jövő év elején jelentetjük meg az idei kísérleteket összefoglaló kiadványunkat, melyben a részletesebb adatok és eredmények is olvashatók lesznek.
Papp Orsolya
ÖMKi kertészeti szakreferens
Kapcsolódó cikk:
Burgonyabogár és lepkehernyó elleni védekezés
