Noha az elmúlt évek tavaszai később kezdődtek, és hűvösebbek is voltak, ha szeretnénk az idén a belvárosi lakás teraszán nőtt paradicsomot enni, vagy saját fűszereket használni a főzéshez, most kell elkezdeni a készülődést. Adunk pár tippet hozzá.
Sok városlakótól halljuk, hogy tavaly nyáron irigykedve nézte a haverja belvárosi gangján/erkélyén/tetőteraszán azokat a klassz csiliket, paradicsomokat, meg még ki tudja mennyi mindent, és szentségelt, hogy megint lemaradt valami igazán nagyvárosi és finom dologról.
Aztán megfogadta, hogy a jövőre (tehát az idén) ő is beszáll a „kerteket minden bérházba” mozgalomba.
Nekik szólunk most: ideje elkezdeni készülődni. A legkorábban a paprikával és a csilivel kell elkezdeni dolgozni – lehetőleg még a napokban, ugyanis február közepéig el kellene ültetni a magokat. A paradicsommal is érdemes sietni, de azzal még ráérünk egy-két hétig – ha pedig zöldfűszert akarunk, azt akkor ültetjük el, amikor kedvünk tartja, azok gyorsan, és egész évben tudnak nőni.
Ha pedig valami mást szeretnénk vetni, mondjuk padlizsánt, vagy ehető dísztököt, akkor biztosan nem kezdők vagyunk, és tudjuk, hogy mikor minek van az ideje. És azok nem is nagyon férnek el az erkélyen.
Palántát jó magról, rossz földbe
A növényünkhöz először is palántát kell növeszteni, amihez magokat kell ültetni. A magokon nem érdemes spórolni, a földre nem érdemes sokat költeni, az általános virágföld tökéletesen megfelel céljainknak.
A hőmérséklet legyen állandó: a palánták földje legyen egyfolytában legalább tizennyolc fokos. Ezért nem biztos, hogy a legjobb ötlet két ablaktábla között nevelni a palántákat, mondván, ott majd úgyis kap elég fényt. Kap elég fényt, csak éppen közben lehet, hogy jéggé fagy, ha jön egy komolyabb márciusi lehűlés.
A vetőmagnál viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen, de szerencsére a forrás kiválasztásánál csak egy fontos szempont van: csakis profi vetőmag-forgalmazótól vásároljanak. Ezeknél garantált ugyanis, hogy nem visszaszedett magról van szó, hanem géntiszta vetőmagról, amelyet megfelelően tároltak és szállítottak, tehát hogy nem fog minket semmiféle kellemetlen meglepetés érni, amikor a növény megnő – ha megnő -, és termést hoz. A haver tavalyi szuper paradicsomjából, szomszéd néni csilijéből eltett mag kimenetele kétes, nem éri meg a belefektetett melót.
A fajta kiválasztásánál a vetőmag-forgalmazók leírásaiban viszont megbízhatnak, az adott ízléshez, elvárásokhoz és körülményekhez megfelelő növényt fogják kapni.
Paradicsom minden mennyiségben
Amikor elkezdünk a balkonkertészet gondolatával foglalkozni, mindenképpen olyan növényekbe érdemes időt, energiát és pénzt fektetni, amely meghálálja a törődést. Nem vagyunk profik, nem érdemes a kihívásokra menni, ezért ami marad: a paradicsom és a fűszernövények (bazsalikom, kakukkfű, majoránna, rozmaring, stb.). Ezek viszonylag igénytelenek, biztosan teremni fognak, méghozzá elég bőségesen. Teljesen fölösleges elvenni a saját kedvünket olyan növényekkel, amikkel csak a bosszúság van.
Amitől óvakodjunk
Ott vannak az olyan növények, amiket lehetne ugyan balkonon termelni, de vagy igen rossz a magok kikelési aránya, vagy nagyon nagy rutin kell hozzá, vagy pedig hiába kel ki, sosem fog termést hozni. Úgyhogy ezek csak frusztrálni fogják az éppen most kezdő nagyvárosi hobbikertészeket. Az olyan különlegesebb gyümölcsöket, mint az ananász, a mangó, meg lehet indítani, és a neten találunk is ezer videót arról, hogyan gyökereztessük meg az ananász levágott tetejét, de nagyon nehéz ezeket a növényeket addig elvinni, hogy teremjenek (ráadásul az igazán tropikus növények akkor sem fognak gyümölcsöt hozni, ha a fejünk tetejére állunk). Simán lehet, hogy valaki 2-3-5 évig fog ezzel szórakozni, mire megjelenik az első nyomi kis gyümölcs a teraszán.
A másik, mostanában nagyon divatos növénycsoport, amivel érdemes óvatosan bánni, a szupererős csilifajták (például a monster naga és a jolokia). Ezek nem ananászszintű elborultságok, de itt már bizony számíthat a kicsivel jobb föld, a jobb tápszer, a palántáknál lámpázni kell, ventilátorral erősíteni őket – szóval itt már nem biztos, hogy az amatőrizmus kifizetődő. Ugyanez a helyzet a földieperrel is: nagyon rossz a kikelési aránya (a magok 5-10 százaléka), úgyhogy nem éri meg vele bajlódni kezdő szinten.
Menjenek csak a paradicsomra, abból úgyis olyan küzdelmes megfelelő minőségűt találni a boltokban, piacokon. A zöldfűszer meg mindig jól jön, ha valaki rendszeresen főz.
Cserepek
Először tejfölöspohárra lesz szükségünk, ebbe tegyük a nedves földet, ennek a tetejére szórjuk a magokat (a 2 decis pohárba 3-10 magot: paprika és paradicsom esetén 3-at, fűszerek esetén fölmehetünk tízig).
A második sorlevél megjelenése után a palántákat ültessük szét kisebb, 12 centi átmérő körüli cserepekbe, majd amikor megjelenik a 4-5. sorlevél, akkor a nagyobb, végleges cserepekbe (17-21 cm), vagy ládákba. Minél nagyobb a cserép, annál nagyobbra fog nőni a növény, és annál több lesz a termés. Két közkedvelt alternatív megoldás a diszperzites vödör (kitisztítva), és a zsák: a virágföldes nejlon tetejére vágunk lyukat, abba tesszük a növényt, a zsákot alul kilyuggatjuk, és kész is.
A túl sok szeretet öl
Szinte minden kezdő kertész elköveti azt a hibát, hogy túlgondoskodja magát, amibe szegény növények belepusztulnak. Túl sok vizet kapnak, túl sok tápszert, stb. Minél fiatalabb egy növény, annál jobban kell vigyázni, mert annál könnyebb tönkrevágni túl sok vízzel vagy tápszerrel. Az a jó, ha a földjük nedves, de sosem vizes, és csak akkor locsoljuk, ha a talaj legteteje vékonyan elkezdett száradni. Ha a paradicsomunk szép nagyra nőtt, a dolog már nem lesz ennyire élesre állítva, belefér egy kis túllocsolás, de akkor se árt vigyázni.
Tápszert csak módjával
Először is: amíg a növényeink nem fejlődtek ki teljesen, addig ne is álmodjunk a tápszerezésről, és utána is csak óvatosan. Csak a második átültetés után – miután a teljes bokrosodás megtörtént – szabad tápszerezni vagy trágyázni (ezek általában természetes anyagokból készülnek, semmiféle vegyszerezésről nincs szó), és szigorúan annyit, amennyit a tápszer ismertetője ír, ugyanis nagyon könnyű túltolni a biciklit, és az nem tesz jót a növényeknek. Arra is ügyeljünk, hogy a különböző növényeknek a nekik készített tápszert használjunk, ugyanis erősen különbözik a növények nitrogénigénye. A fűszernövények szerencsénkre igénytelenek, azok szeretik a legkevésbé a tápoldatozást, a majoránnát és a kakukkfüvet például nyugodtan hagyjuk ki a szórásból.
(A cikk elkészítésében nyújtott segítségért köszönet Domonyai Andrásnak, a MonJardin! kertészeti projekt kiagyalójának!)
Forrás: origo.hu
Kapcsolódó cikk:
Neveljünk télen is fűszernövényeket!
Zsázsa a konyhaablakban
Balkonkert – mérgek és műtrágyák nélkül
Kapcsolódó kiadvány:
Balkonkertész
