Az utóbbi pár évben egyértelművé vált, hogy szép hazánk sem maradt le a klímaváltozásról. Hőmérsékletrekordok dőlnek, az UV sugárzás perzselő, a csapadék kiszámíthatatlan, az igazi tél pedig ritkán látott vendég. A pusztító napsugarak ellen a szaklapok árnyékoló hálót javasolnak, a mikroműanyagok miatt azonban ez nem megnyugtató módszer. Tökéletes megoldás mi sem tudunk mutatni, de Börzsöny-széli kertemben szerzett fajta-tapasztalataim talán hasznosak lehetnek más kiskerteseknek is.
A lila termésű Glen coe málna első kóstolásra csalódást okozott. Savasabb volt, mint a fertődi fajták és az a klasszikus málnaíz is hiányzott. Pedig ő mindent megtett, hogy kedvemben járjon: dacolt a meleggel, nem égett meg a napon és nem küldte szét gyökérsarjait a szélrózsa minden irányába, mindemellett hihetetlenül sokat termett. Aztán idővel megbarátkoztam vele, elfogadtam, hogy ő másként finom; és amikor megbékéltem, akkor jöttem rá, hogy negyed óra hűtés után jön ki igazán a zamata.
Érés idején bőségesen kell öntözni, mert csak úgy lesz finom.
A fekete termésű málnák amerikai eredetűek, közülük a Black Jewel fajtát könnyű beszerezni. Ezzel a fajtával ismét abba a hibába estem, hogy a régen jól bevált, de már kínlódó Fertődi zamatoshoz kezdtem hasonlítgatni. Hát nem olyan 
Máshogy finom 
. Fekete termése kevésbé lédús, magja nagyobb és gondozását erőteljesebb tüskék nehezítik. Íze sem a klasszikus málna íz, de jó. És legfőképpen: bírja a klímaváltozással járó 30 fok feletti hőmérsékleteket, sötét színe pedig bőséges antioxidáns tartalmat sejtet, ráadásul nem kell szökdöső gyökérsarjaival hadakoznom.
Érés idején ezt is igen bőségesen kell öntözni.
Az egres (köszméte) az a gyümölcs, aminek többet árt a meleg, mint a hideg. Több fajtát ültettem az évek során, az utóbbi nyarakat azonban csak egy bírta jó erőben: a Niesluchowski. Korai, nagyszemű, betegségeknek jól ellenáll és nagyon finom. Bogyói nem egyszerre érnek, ezért hosszan csemegézhetünk róla. Csak egy hibája van: még egres viszonylatban is cudar tüskés. Érdemes épp ezért nagyon szellősre metszeni, mert így valamivel kevesebb véráldozattal jár a szedés. Értékes fajta, metszéskor lekerült ágakból már nevelem a következő generációt.
A ribizlik közül a Rovada meglepően jól tűri a forróságot. Július elején hozza hosszú fürtjeit, nagy, lédús bogyókkal. Nálam növényvédelem nélkül is megbízhatóan terem.
A következő évi termést hozó rügyek nyár második felében alakulnak ki, ezért fontos, hogy a letermett bokrot se hagyjuk magára. Inkább ritkábban, de nagyobb vízadaggal locsoljuk, hogy a teljes földlabda át tudjon nedvesedni. Dugvánnyal könnyen szaporítható.
A Black Cherry paradicsom a cikkben a kakukktojás, hiszen nem bogyós gyümölcs, bár mi sokszor csak magában esszük, mintha az volna. Évek óta termesztem és barna bogyói eddig nem égtek meg a tűző napsütésben. A nem tervezett „jégesőteszten” ez a fajta szerepelt nálam a legjobban, a meggymag méretű jég – a többi koktéllal összehasonlítva – jóval kevésbé verte le a terméseket.
Külön érdeme, hogy nem „zöldtalpasodik”. A fajta mindenképpen megér egy próbát.
A bogyósok talaját vastag kaszált fű réteggel védem, a paradicsomét pedig bodza levelekkel, így tompítom a klímaváltozás szélsőségeit.
Tavasszal és nyár elején ők is rendszeresen kapnak erjesztett csalánlevet.
Gelencsér Margit
