A bodza-, som- és kökénylekvár készítésének első lépése a kirándulás. Mivel ezek a gyümölcsök nem kaphatóak a sarki zöldségesnél, bakancsot kell húzni és a megfelelő időpontban neki kell vágni az erdőnek.
Minthogy a megfelelő időpont erősen függ az időjárástól, így érdemes korán becserkészni a lelőhelyeket, lehetőleg aránylag közel, mert előfordulhat, hogy a szürethez többször is el kell mennünk, ami ugyan nem feltétlenül tesz jót a lelkesedésünknek, viszont segíti a kondíciót.
Fontos a megfelelő pillanat kiválasztása is, mert amíg éretlen a gyümölcs, addig nem érdemes leszedni, viszont éretten a vadak is szeretik, no meg a madarak. Mi már jártunk úgy, hogy a kedvenc somosunkban egyetlen szem sem árválkodott az ágakon, mire érdemes lett volna leszedni…
A bokrok jó szomszédja a csalán, aki rakott el bodzavirág-szörpöt, annak már rutinja van. A bogyó érésekor a csalán még magasabb, tehát jól jöhet a kosár mellé egy macséta, vagy legalábbis hosszú nadrág viselése erősen ajánlott.
A kökénylekvár készítése
Először kevés vízzel felrottyantom a megmosott és átválogatott kökényt. Amikor szétpukkannak a szemek, akkor jó alaposan átkeverem és egy speciális szűrőkanálban átpasszírozom. Ezt a szűrőkanalat a férjem alkotta egy rozsdamentes tésztaszűrőből: a kökénymagnál valamivel kisebb fúróval megnövelte a lyukak méretét. A visszamaradt anyagot, ami mag, héj és némi gyümölcshús keveréke külön edényben gyűjtöm, majd bőven felöntöm vízzel. Ekkor jön – szó szerint – a kézimunka: elkezdem kevergetni, gyömöszölni, hogy a héj leváljon a magról. Amikor érezhető, hogy a magok már külön úszkálnak, akkor elkezdem a héjakat lehalászni. Ez a művelet akkor könnyű, ha kb. két-háromszoros térfogatú vízben vannak a magok. Az így kapott héjból kinyomom a vizet és hozzáteszem a többi lekváralap-anyaghoz. Meglepően sok lesz!
Ezután a már emlegetett speciális szűrőn átszűröm az egészet, a magokat kidobom (az erdőbe, mert én szerencsés ember vagyok és ehhez csak tizenöt lépést kell tennem, panelban élőknek megengedett a szemetesvödör használata). A visszamaradt sűrű lé megiható vagy gyümölcsleveshez felhasználható.
A lekvár a továbbiakban készülhet cukorral, mézzel vagy édesítőszer nélkül, kinek-kinek ízlése és belátása szerint.
Érdemes tudni, hogy az édes alma jól hordozza a gyümölcsös ízeket, így kísérletezhetünk a lekvár szaporítással.
Csontos Edina
Kapcsolódó cikk:
Csipkeszedés kevesebb véráldozattal
Kapcsolódó kiadvány:
Vadgyümölcsök a kertben és ültetvényekben
