Manapság gyakran alkalmazott jelzők, úgy nevezett „divatszavak” vagy „buzzword”-ök a „bio” és az „öko” szavacskák, amelyeket az élelmiszerektől a napi használati tárgyakon, vegyipari cikkeken át a szórakoztató elektronika eszközeihez kapcsolva alkalmaznak azok készítői, forgalmazói azért, hogy termékeiket jobban tudják értékesíteni.
Jellemzően élelmiszereken használják a natúr, reform, mentes, helyi vagy vegyszermentes kifejezéseket. Az egyes jelzők azt sugallják, hogy a kínált zöldség, gyümölcs vagy feldolgozott élelmiszer egészségesebb, környezetbarátabb, mint az egyébként nem megjelöltek. Mivel csak a minősített ökológiai gazdálkodásból és feldolgozásból származó termékekre van kidolgozott ellenőrzési rendszer, ami alapján a jelölés rákerülhet, így a többi megnevezés akarva, akaratlanul is félrevezető lehet egyesek számára.
Az élelmiszerek tekintetében az EU-ban, Magyarországon is, jogszabály, az Európai Tanács 837/2007/EK Rendelete, 2021. január 1-től pedig az Európai Parlament és Tanács 2018/848-as rendelet írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén jelölhető a mezőgazdasági termék és az élelmiszer „bio” vagy „ökológiai”-ként. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés. Bűncselekményt követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és ellenőrzési rendszerben előállított termékre alkalmazzák. A „bio” („biológiai”) megjelölés a legismertebb Magyarországon, bár a hazai jogszabályok az „ökológiai” szó használatát írják elő. Az EU országaiban saját nyelvükön ugyancsak ezeket a kifejezéseket és rövidítéseiket (öko, bio, eko, stb.) alkalmazzák az „organic” mellett, melynek magyarosított jövevény szava, az „organikus” használata is egyre elterjedtebbé válik hazánkban.
A jogszabályi háttér miatt élesen elkülönül a bio élelmiszer az egyéb divatos, de pontosan nem körülírt olyan termékektől, mint az alternatív (=más), natúr (=természetes), reform, vegyszermentes stb. elnevezésűektől.
Konvencionálisnak azokat a mezőgazdasági termékeket nevezzük, melyek előállítása során vegyszereket és műtrágyákat is használhattak fel. Gyűjtő fogalom, olyan termékekre, amelyeket nem ökológiai módon előállítottak elő.
A reform-, natúrélelmiszereket gyakran azonosítják a biotermékekkel, pedig ezek az elnevezések egészen mást takarnak. Hogy mit tekintünk reformélelmiszernek, az részben annak a kérdése, hogy mit tartanak éppen abban az időben egészségesnek és az előző kordivathoz képest reformnak. A natúrtermékek kevésbé feldolgozott, adalékanyagtól többnyire mentes élelmiszerek.
Az élő-ételek fogalmát azokra a táplálékokra használják, amelyek frissen és nyersen (konyhai feldolgozás nélkül) kerülnek elfogyasztásra. Így idesorolhatjuk a nyers zöldségeket, gyümölcsöket, csírákat és az ezekből készült sajtolt leveket, illetve például a beáztatással készült gabonakásákat-pépeket.
Főleg feldolgozatlan, nyers zöldségeknél és gyümölcsöknél használják a vegyszermentes kifejezést. Vannak, akik azt is ráírják termékükre, hogy „műtrágya nélkül” termelték. Mivel a fogyasztók egyre tudatosabbak az ökológiai módon megtermelt ételek jelentésével kapcsolatban és a vegyszer- és műtrágyamentesség két sarkalatos pont, sokan ezek alapján úgy tekintenek az ilyen jelölésű élelmiszerekre, mintha már bio is lenne. Ez több szempontból is probléma lehet. Ezek a termékek nem estek át többszörös ellenőrzésen, így a fogyasztó nem tudhatja biztosan, hogy nem csak a jóhiszeműségét igyekszik kihasználni egy élelmesebb termelő vagy kereskedő. Tanácsosabb inkább olyan gazdánál vásárolni, ha valaki a saját és Földünk környezetét is szem előtt tartva valóban biot szeretne vásárolni, aki nem igyekszik megkerülni az ellenőrzési rendszert, hogy ezen valamennyi kiadást megspóroljon, mialatt igyekszik mégis nyereséget realizálni az ökológiai termékek jó megítéléséből.
A „vegyszermentes” kifejezés mögött nincs jogi szabályozás, nem tudhatja a vásárló, hogy a gazda mit ért alatta, és azt se, hogy az árut valóban elmondásának megfelelően termelte-e. Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásnál ez nem fordulhat elő, hiszen ebben az esetben szigorúan kidolgozott keretrendszer szerint termelnek a gazdák.
Összefoglalva, amennyiben szeretne biztos forrásból fenntartható, egészséges, valóban vegyszermentes terméket vásárolni, érdemes a minősített ökológiai vagy bio jelöléssel ellátott árut választani. Ömlesztett termékek estén a hologrammal védett tanúsítványt érdemes elkérni attól, aki öko (bio) mezőgazdasági terméket, élelmiszert kínál, ha nincs tanúsítvány vagy nem szerepel rajta a kínált termék akkor az nem bio. Előre csomagolt terméknél, ha a címkén nincs utalás az ellenőrzöttségre és az ökológiai gazdálkodásra, nincs rajta az EU bio logó (levél csillagokkal) és a hatóságtól kapott kód, Magyarországon a HU-ÖKO-01 vagy HU-ÖKO-02, akkor a termék biztosan nem bio.
Az óvatos biotermék vásárló nem csak magát, hanem a becsületes biogazdát is védi a javasolt ellenőrzéssel!
Kapcsolódó cikkünk:
Mit nevezünk öko-/bioterméknek?
Hogyan azonosítom vásárláskor a biotermékeket?
ÖKO-jogszabályok
Ne dőlj be a kofáknak!
Miért egészséges az ökotermék/biotermék?
